Embert teremtő istenek - 2

A Bázison.

1.

Derült égből, villámcsapásként landolt az észak afrikai sivatagban a huszonhét űrkompból álló inváziós flotta. A végtelen sivatagban nem fedezhették fel figyelő szemek őket, mert a homoktengeren kívül életnek nyoma sem látszott. A vezérkomp pallóként lehajló ajtaja kipattant és homokot ért. Az ajtónyílásban megjelent Kukulkánnal az élen a törzs. Pár bizonytalan lépés után felnéztek a csillagos égre és búcsút intettek a Teremtő Atyának: Itzamnának. Ezzel megkezdődött a hatalmas munka.

Kukulkán eligazítást tartott. Először a Kommendáns parancsnokhoz Kin Pacalhoz fordult.
— Körkörös alakzatban, egymástól másfél kilométeres távolságra helyezkedjen a 26 űrkomp! A vezérkomp, mellyel az összeköttetést tartjuk az éggel, középen horgonyozik le. Legalább négy méter mélyen nyomjátok le a rögzítőkötelek cölöpjeit, hogy a sivatagi szélviharoknak ellenálljanak a kompok. Amíg el nem készülnek a lakóbarakkok, addig mindenki a kompjában lakik. A barakkok felállítása után átköltöznek a lakóbarakkba. Ha a lakóbarakkal elkészültetek, akkor felállításra kerülnek a kísérleti barakkok, a műtőkkel és műszerekkel együtt. A Kommendáns egység feladata a sivatag alatt lévő édesvizű tengerbe lefúrva megteremteni az ivó és ipari vízellátást. Mennyi időre elég az élelmiszer?—fordult Pacalhoz.

—Uram, az élelmiszer félévre elég. Addig akklimatizálódnunk kell a földi viszonyokhoz megteremteni az élelmezés körülményeit. Gyorsan mozgó légpárnás szállító árműveinkkel beszáguldozzuk az őserdei területeket és beszerezzük az élelmet.
—És közben a felderítő egységből négy embert magatokkal visztek, hogy terepszemlét tartsanak a majomemberek lehetséges feltalálási helyének meghatározása céljából. Ezután lehet csak kiküldeni a befogó expedíciót. Szeretek mindent, kétszeresen is lebiztosítani, mielőtt elkezdjük a klónozás, fajtanemesítő munkáját.
—Értettem uram.
—Igyekeznünk kell önellátásra berendezkedni, mert a központtal való logisztikai kapcsolat egyáltalán nem biztonságos. Bármikor közbejöhet valami és nem tudunk visszajutni soha többé. Tehát úgy kell gondolkoznunk, hogy egy vadidegen terep feltárása, élővilágának a megismerése az egyik célunk. Ez fogja biztosítani a túlélésünket, ha, — mégegyszer kihangsúlyozom— itt ragadnánk.

—A másik feladat pedig program szerint az emberbe értelmet csiholni génmanipulációval. A témafelelősök teamja tegye a dolgát! — fordult Zanza Mukli főmettőrhöz. Az bólintással jelezte, hogy minden rendben.
—Az eligazítással végeztem! Mindenki menjen a csoportjához és kezdjék meg a munkát! Reggel 8 kor jelentéstételre várok mindenkit a vezérkompba! Munkára fel!— fejezte be és elbocsájtotta közvetlen beosztottjait. Egy hang, megjegyzés, kérdés nem hangzott el, mert tudta mindenki, hogy életveszélyes minden melléfogás, felesleges szócséplés.

Kukulkán kapcsolatba lépett a Teremtő Atyával és jelentést tett. A Teremtő megnyugodva vette tudomásul, hogy, mint mindég, most is bízhat Kukulkán vezéri rátermettségében és képességében.
—Remélem, hogy boldogulni fogtok!—mondta bíztatásul Kukulkánnak, de azért óvatosságból hozzátette—ha bármilyen elháríthatatlan akadályba ütköztök, akkor egy század csapásmérő osztag a Föld légkörében járőrözve azonnal a rendelkezésedre áll!
—Köszönöm Uram! Mindég is tudtam, hogy nem hagysz bennünket ebek harmincadára jutni! Ne kerüljön sor rá, de nyugodtabban hajtom álomra fejemet, hogy tudom, biztonságunkat vigyázzák csapataink.— mondta Kukulkán és ezzel végetért a jelentéstétel.

Segédtisztjét szólította.
—Parancsára nagyuram!
—Kit osztottatok be tisztiszolgámul?
—A Málics tizedest, nagyuram, ez nem lehet kérdés, hisz hű tisztiszolgája, minden gondolatát kitalálja urunknak!
—Köszön fiam. Küldjed öreg szolgámat, a Málicsot! Eligazítottad az őrséget?
—El uram!
—Leléphetsz! Jóéjszakát!
—Jó éjt nagyuram!


Az éjszaka esemény nélkül telt el. Az őrségen kívül mindenki úgy aludt, mint a tök. Az akklimatizálódás nem ment olyan gyorsan. Másnap reggel a felállított közösségi barakkban terített asztal várta az inváziós egység személyzetét . A kommendánsok kitettek magukért. A Zéta Retikulumon megszokott ízeket varázsolták az asztalokra. Az ellátmány hat hónapra volt elegendő. Ezalatt kellett megteremteni a földön található ehető növények,állati eledelek beszerzési lehetőségeit és fokozatosan átállni a földi élelmiszerek fogyasztására. A tisztek és reszortfelelősök nyolcórakkor raportra jelentkeztek Kukulkánnál. A vezér megnyugodtam hallgatta a jelentéseket. Minden zökkenőmentesen alakult. A kommendáns parancsnokhoz fordult.

—Kin Pacal!
—Parancsára nagyúr!—lépett elő a sorból Pacal.
—Tudom, hogy a magunkkal hozott víz kitart hat hónapig. De, biztos, ami biztos, szeretném, ha mielőbb megfúrnátok a talajt és négy, csápos kutat telepítenétek! Természetesen a szennyvíz tisztításáról, ülepítéséről is gondolkodnunk kell. Javaslatom, hogy egy horpaszba vezessük a vizet, amely lassan tóvá alakul át, keresnetek kell olyan növényeket melyek víztisztító hatásúak. Ez a botanikusoknak nem jelent akadályt. Két botanikust is rendelj az expedíciós csapat mellé felderítőnek! — adta ki parancsát Kukulkán majd befejezte a reggeli eligazítást. Mindenki ment a körletébe végezni, az embert próbáló, embert teremtő sziszifuszi munkát.

2.

Az akklimatizálódás, a vártnál gyorsabban haladt, köszönhetően a föld légkörének és vegetációjának, jótékony voltának. Az első héten megkezdték a kommendánsok a négy, csápos kút fúrását. A kitűnő fúrófejek a vízlencse fölötti kemény kőzeten hamar áthaladtak. Megtervezték a fürdőházat és elkezdték a csatornázást, a tároló medencék, a hidrofor ház felszerelését és a gépészeti munkákat. Úgy tervezték, hogy egy gerincvezetéket építenek ki a horpaszig, melyen a feltörő, fel nem használt vizet tudják ebbe a természetes tárolló medencébe elvezetni. Egyelőre a szennyvíz tároló kisebb medencét a víztározótól messzebb helyezték üzembe.

A terv az volt, hogy a napfény által, a magukkal hozott, a szennyvízbe telepített kozmoszbéli algákkal kezdik el a szennyvíz tisztítását, majd, miután egy kisebb tó mennyiségű víz gyűlik össze a tározóba, akkor a kialakítandó kertészetbe fogják elvezetni és csepegtető öntözéssel megkezdik a konyhakerti növények termesztését. Mielőbb szeretnének önellátásra berendezkedni. A negyedik hónapra a bázis egy tündérkertre hasonlított. Az expedíciós csapat többszáz kilométerről beszerzett datolya, kókuszpálma és egyéb haszonnövényekkel telepítette be az oázis kertészetét.

Napelemeket szereltek fel az ideiglenes áramellátás megoldására. Kellett az áram, mert a gépek beszerelésével biztosítani kellett azoknak a működtetését. Az inkubátorok, laboratóriumok, mind sok áramot igényeltek. Pacal kísérletképen, a mindig fújó szél kihasználására elektrotechnikusaival hatalmas szélkerekeket állítatott fel, az energia ellátás kompletté tétele szempontjából. Szóval minden haladt szépen, a maga medrében.

A hatodik hónap végével teljesen beüzemelve, a nagy feladat teljesítésére, készen állt a bázis. Kukulkánt a Teremtő Isten, Itzamná jelentéstételre rendelte magához. 12 űrkomppal, és az inváziós alakulat személyzetének felével visszarepültek a Zéta Retikulumra. Szükség is volt a regenerálódásra. Egyrészt friss erőkre cseréltette le a feladatot remekül elvégző embereket, másrész a hatalmas teherszállító űrkompokkal utánpótlást vittek az építkezésekhez.

Hét nap alatt érték el a Zéta Retikulumot. Az Úr azonnal fogadta, a lábcsókra elé járuló Kukulkánt és Rúfusz Oharát. A lábcsók után, felegyenesedő Kukulkánt magához ölelve trónszékén ülve várta a jelentést. Kukulkán katonásan haptákba vágva magát, jelentett.

—Mennyei Atyám, Nagyjó Uram! A feladat időarányos részét teljesítettük. Az infrastruktúra kiépítését ütemszerűen végezzük. Hála nagyszerű szakembereinknek, lassan otthonossá és élhetővé tesszük a sivatagot.
—Mikor kezdetek hozzá a projekt második részéhez?
—A gondolkodó ember megteremtésére gondol Nagyuram?
—Természetesen. Kutatóink feszülten figyelik az eseményeket és naponta várják a földről befutó jelentéseket.
—Adj nekünk időt Nagyuram!
—Az idő a legkevesebb, az, ami nincs! A Zéta Retikulumon a populáció, szaporodásra képtelen. Velünk együtt, kihal a bolygó. Itt olyan légköri viszonyok vannak, melyek a szaporodást lehetetlenné teszik.

—Mi a feladat nagyuram?
—A feladat: átmenteni a tudást, a technikát. A föld élhető. A gondolkodó ember megteremtésével, a szaporodóképességük által benépesül a föld.
—És, ha sikerül a projekt, akkor mi a továbblépés?
—Hogy mi a továbblépés?
—Tudósaim teljes gőzzel kísérleteznek az életelixírrel. A bolygó lakosai évtizedeken belül kihalnak. Mi, az életelixírrel megkapjuk az örök életet. További feladatunk a földi civilizáció megteremtése, a tudás átmentése, miután elhagyjuk a Zéta Retikulumot.

—Ha jól érettem, akkor nagyuram és a szűkebb értelemben vett tudóscsoport leköltözik hozzánk a földre és magára hagyja a Zétát?
—Nincs más választásunk.
—Mi lesz az itt élő, de szaporodásra képtelen lakossággal?
—Visszaadjuk őket a természetnek. Egy kíméletes atomrobbantással pillanatok alatt porrá és hamuvá válik itt minden.
—Miután a vezető tudóscsoporttal Nagy Jóuram leköltözik hozzánk?
—Igen. De, addig még van egy kis időnk.
—Mennyi?
—Kétszázezer évnyi.

Miután közölte az információkat a két vezérrel intett és belépett a piramis projekt vezetője Pu Cong Cönpa. Lábcsókra járult az úrhoz és letérdelve várta annak további parancsait. Az úr, fején nyugtatta magnetizáló isteni energiát sugárzó tenyerét, majd fejével biccentve jelezte, hogy álljon fel és vezesse elő a projekt témáját. Cönpa egy távirányítóval rákattintott a falon lévő képernyőre és elkezdődött a vetítés. Az első képkocka egy piramis vonalvázlata volt.

—A piramis 167 méter magas építmény. A csúcsán aranylemezekkel kell borítani, melyek adóvevőként szolgálnak a Zétával való stabil összeköttetés számára. A piramis maga nem más, mint kozmikus energiagyűjtő és térharmonizátor. A begyűjtött és szűrt energiát a mélyben elhelyezett két perdületű mőbiusz generátor fogja felhasználni energiatermelésre. — fejezte be és kattintott.

A képernyőn megjelent a generátor elvi vázlata. Cönpa röviden vázolta az elvi működését.
—A generátor a kozmikus energia begyűjtése után öngerjesztő hatásánál fogva egyrészt saját forgómozgását tápláva, villamos energiát termel lakossági használatra, másrészt a kozmikus energiát egy bizonyos frekvenciára transzformálva biztosítja a Zétával való állandó képátvitelt. Így nemcsak hanggal, hanem képpel is tudunk a felsőbbséggel kommunikálni.

A kattintgatások folytatódtak. Minden műszaki mozzanat szakszerűen kimunkálva Kukulkánék szemei elé tárult. Kukulkán a megdöbbenéstől alig bírt megszólalni. Mikor végre magához tér ámulatából így szólt.
—Készen vannak az elkészítéshez való tárgyak, eszközök?
—A belső berendezés konténerekbe csomagolva szerelésre kész állapotban rendelkezésre áll. A tervrajzok, bekötési dokumentáció szintén kész.
—És, mivel visszük le ezt az óriás piramist— kérdezte döbbenten Rúfusz. Pu Cong a világ legtermészetesebb módján közölte: — a piramist ti fogjátok elkészíteni. Erő, eszközt kaptok hozzá, és természetesen szakmai segítséget is. A piramis építését, és beüzemelését én vezetem.

—Meg vagyok nyugodva.— jegyezte meg felszabadultan a hatalmas, vállaira nehezedő feladatok sullya alól felszabadulva Kukulkán. Mikor kezdjük a munkát?
—Egy hét múlva indultok vissza fiam— szólott Itzamná, és egy fejbiccentéssel befejezettnek nyilvánította a tanácskozást. A résztvevők lábcsókra járultak elé, majd elhagyták a termet.