Szerelmi bájital - 2

5

Egy este, éppen a kerubokkal való szeretkezés közben fentről üzenet jött. Az Úr arca jelent meg és közölte, hogy készüljenek fel a következő bevetésre. Éppenhogy kibontakoztak egymásból máris sorolta az úr a feladatokat.
– Van készleten Datura magvatok?
– Több zsáknyi uram!
– Most hosszabb időre búcsút kell mondanotok Kurtafának. Kiküldetésbe küldelek benneteket egy nemes misszió elvégzésére. Vedd magadhoz a két kanördögöt és a kerubokat is. Mindanyiótókat katonákká változtatlak és behelyezlek a kormány Afganisztánba induló expedíciós hadtestébe. A feladatot később kapjátok meg a helyszínen. Parancsom: az összes Datura magvat és port vigyétek magatokkal málhaként! A többiről intézkedem! Vége. – fejezte be a mennyei Atya és eltűnt az arc.

Éppen csak összekészítették az úti holmit, máris katonákká változtatta őket a Teremtő, alias, Mennyei Atya. Hörögve, zihálva egy hernyótalpas, páncélozott katonai szállító jármű állt meg a villa előtt. A kommandósok kiugráltak, lőállást foglalva biztosították a helyszínt. Maga a Honvédelmi Miniszter és a Miniszterelnök lépkedett peckesen a lépcsőkön fel, a hatalmas verandára. Vitya és négy kísérője már felmálházva, katonai egyenruhába öltözve várta őket. Hellyel kínálták a két főembert a kecskelábú asztal mellett és várták az eligazítást. Az első pohár lófingató után a miniszterelnök vezette fel a témát.

– Kedves Kuzma Kuzmovics, kineveztük Önt az expedíciós újjáépítési erők pszihíáterévé, táborszarnagyi ranggal. A feladat rendkívül bizalmas és szupertitkos. A világ sorsa függ a sikeres végrehajtáson. Maga az Unió kérte fel hazánkat, hogy a segítségeddel számoljuk fel a máktermesztést, kábítószergyártást és az Alkaidát Afganisztánban. Ez természetesen azt is jelenti, hogy Bin Ladent és az összes terrorista agytrösztöt el kell fognunk és száműzni a földről. Minden égi-földi és pokolbéli segítséget megkapunk. Ezt ígérte maga az Unió Elnöke személyesen.

– Fercsikém, csak így: per Fercsi – fordult a miniszterelnökhöz Vitya – örömmel tölt el, hogy belém helyezted a bizalmadat, de ekkora feladatra az én szerény képességeim nem predesztinálnak. Félek, hogy túl magas nekem ez a szint, nem tudok maradéktalanul megfelelni a feladatnak!
– Csönd, pofa be! Haverok vagyunk, vagy nem! – kaffogta a miniszterelnök és újabb pohár lófingatóval megtunkolt golyhóit gördített le a torkán. Úgy járt az ádámcsutkája, mint a lúdnak a gigája tömés közben. Majd kissé megenyhülve így folytatta.
– Te már annyiszor bizonyítottál! Tisztában vagyunk a képességeiddel és segiőtid hatalmával. Ezt a feladatot is megoldod nekünk. Ezáltal a magyarok becsülete az égig fog érni, és újra toppon leszünk!

– És, ha csapdába csalnak, felrobbantanak bennünket ezek a minden hájjal megkent terroristák? Arra nem gondolsz miniszterelnököm, hogy én is emberből vagyok? Ha én kifingok, akkor lőttek a felmagasztalásodnak! Becsődöl az ország!
– Már nem – tette hozzá rezignáltan a miniszterelnök és megtoldotta még a következőkkel – gödörben vagyunk pajtás. Hiába fogadták el a konvergencia tervezetünket, most meg a nép fenyegetőzik a meglincselésünkkel, mert a megszorításokkal nyomorba döntöttük őket.
– Magánügy – rándította meg vállát Vitya, és szemével intett a kanördögöknek, fújjanak a ventillátorba egy kis kéjvágyport. Amint a por széjjelterjedt a verandán, olyan ütemben nyílt fülígérő mosolyra a miniszterelnök szája, és hatalmas karjait kitárva magához akarta ölelni az egész világot.

Vitya mégegyszer rákérdezett: – Főnök, ha elkapjuk ezeket a dezentorokat, internáljuk őket a világűrbe, biztos, hogy béke lesz a földön?
– Nem teljesen, de egy kis szelettel mi is hozzájárulunk a békéhez. Még hátra lesz az imperializmus, a fináncoligarchia, és a katonai héják karanténba zárása, majd a világűrbe való internálása. Ehhez előbb kelepcébe kell csalnunk őket. De, ne siessünk elébe a dolgoknak barátaim, majd időben, a helyszínen mindenről megkapjátok a parancsot! Most pedig zenét!

Vitya intett a keruboknak és máris megszólaltak a szférák zenéi. Pillanatok alatt hatalmas jókedvük és táncolhatnékuk kerekedett az uraknak. Vitya és Fercsi összekapaszkodva járták a guggolóst, míg a két kanördög a honvédelmi miniszterrel ropták a guggolóst. A kéjgáz persze széjjelterjedt az udvaron is és a kommandótok agya bepárásodott, kéjmámor ülte meg a limbikus rendszerüket. Libidójuk az égig ért. Eldobálva simaszkjukat, fegyvereiket, letépték magukról fekete kommandós ruházatukat, és anyaszült meztelen kezdték el a két kerubot majd egymást taperolni. A szomszédok ámulva támasztották a kerítést. Ilyet már régen láttak.
Ekkor hűvös szél kerekedett, mely elmosta az agyakra rátelepedett kéjmámort, és szégyenlősen kapkodták magukra ruházatukat a magukból kivetkezett állami emberek. A honvédelmi miniszter kiadta a parancsot:– gépkorira! Mindenki elfoglalta a helyét a hernyótalpas járműben. Végül beterelték Vityát és a négy segédjét katonai mundérba öltöztetve. A sort két kommandós zárta, hatalmas, teli zsákokat cepelve a járműbe. Becsukták a jármű ajtajait és máris felbőgött a motor.

A kerítést támasztó bámészok közül kivált Imrebácsi és kulcskarikáját csörgetve belökte a kiskaput, majd így fordult a többiekhez.
– Hát, elvitték a Vityát! Megint őrizhetem a villáját. Ki tudja, mikor jön vissza, ha egyáltalán túléli ezt a kalamajkát, amibe belekeveredett. Mondtam én neki, hogy hagyjon fel ezzel Daturával, de nem lehetett ennek beszélni! Ment a maga feje után.
– Nem látta keed, hogy vitték! – fontoskodott Józsibácsi, aki nemrégen tért haza űrbeli kiküldetéséből. A saját bőrén tapasztalta, milyen az, ha akarata ellenére viszik az embert. Imre az orra alatt dünnyögve köpte felé a szavakat.
– Ahogy keed visszakerült, majd visszagyün ez is. Addig meg őrzöm a házat. Ide, még egy légy sem röpülhet be, mert légmentesen lezárok minden nyílást!

A repülőtéren minden készen állt az indulásra. A bevetésre induló expedíciós hadsereget felsorakoztatták. Elhangzottak a búcsúbeszédek. Eljátszották a Rákóczi indulót, majd elkezdték a hatalmas teherszállító gépekbe való bemálházást és beszállást. A végszóra befutott a Vityáékat szállító hernyótalpasa is. Egyenesen a nyitott ajtajú hatalmas teherszállító géphez tolatott és máris elnyelte a gép belseje őket is. A honvédelmi miniszter megadta a jelet, és a gépek levegőbe emelkedtek.

6

Röpke tízórás repülés után Afganisztán legveszélyesebb, a talibánoktól hemzsegő, máktermesztő paradicsomába érkeztek. A Rütyizizi tartomány az égígérő hegyek, koszorúzta hatalmas több ezer négyzetkilométeres völgyet, és két Pakisztánnal határos járhatatlan hegyláncot foglalt magába, számtalan barlanggal, ahol valószínűleg Bin Laden is rejtőzhetett. A feladat nagyságánál csak veszélyessége volt nagyobb. Mihelyt letáboroztak és elhelyezkedtek a körletekben a Mindenható máris üzent Vityának kerubjai által.

– Elsőszámú feladatod lesz páncélozott helikopterekről lereglonozni az összes mákföldet. Ettől leégnek a levelek és elpusztul az összes ültetvény. Így az idei máktermés szüretelésének kiesése, óriási anyagai veszteséget fog okozni a taliánoknak. Miután elszáradtak a mákfejek és lehullottak a levelek, azonnal a levegőbe emelkedtek, és a mákföldeket megszórjátok Angyaltrombita magvakkal. Én esőt bocsátok rájuk és két héten belül hatalmas Angyaltrombita erdők nőnek. Amikor elkezdenek virágozni, akkor meglepő dolog fog történni. A bódítóan kéjes illattól a terroristák harciassága úgy eltűnik, mint a kámfor. Ekkor jön el a ti időtök. Teljesítsétek a parancsomat!

Vitya és csapata a parancs szerint járt el. Egy hét alatt úgy kipusztították Afganisztán mákmezejét, hogy írmagja sem maradt. Mivel a tavalyi termést már régen eladták, nem volt utánpótlás. Bedugult a pénzforrás is. Ahogy fogyott a pénz és amilyen mértékben ontották a trombitavirágok a bódító kéjgázfelhő illatot úgy szállt el a telibánok és önkéntes terroristák harci kedve. Bin Laden kétségbe volt esve. Térden állva, szakállát és köntösét megszaggatva kérte Allahot, hogy fordítaná vissza ezt a folyamatot és hozná meg a terroristák harci kedvét. De sóhaja nem talált meghallgatásra. Végső kétségbeesésében összehívta a világban titkon beépült terrorcsoportok összes vezetőjét. Az új stratégiai tervet a Merkent hegy gyomrában lévő barlang főhadiszálláson akarták megtárgyalni. Ide tartott a világ összes terrorista vezetője.

Viszont ide tartott egy harcias táliboknak álcázott kis csoport is. Mondanom sem kell, hogy Vitya, a két kanördög és a két kerub alkotta a kis csoportot. Amint átestek a szigorú ellenőrzéseken, máris a tanácskozás kellős közepében találták magukat. Bin Laden elkeseredve ecsetelte a harci morál megromlását és a harci kedv nullára amortizálódását. Mutassatok nekem csak egyet is, aki harcolni akar a szent ügyért! Tekintett körben könyörgőn, amikor Vitya kilépett a sorból és négy társa felzárkózva követte lépteit. A nagy Bin Laden elé érve magabiztosan megszólalt.

– Fényességes vezérünk, aki fényesebb vagy a napnál! Mi, kis porszemek Rütyizizi tartomány vad harcosainak üzenetét hozzuk! Harcolni akarunk a szent ügyért, amíg csak írmagja is létezik a gaz kapitalistáknak! Nyiss nekünk tért, adj feladatot számunkra!
Bin Ladent meghatotta ez a heves harci kedv, és azonnal maga mellé ültette őket a kerevetre. Vitya előjött a farbával.

– Nagytekintetű vezír! Hallottuk, milyen csapás érte az ügyet: valami gazemberség folytán, az amik kipusztították a mákültetvényeket.
– Jól látod gyermekem, a fényességes padisah világítsa meg az elmédet! Ez a csapás összeroppantotta a pénzügyi gerincünket. Egy időre le kell állnunk a robbantásokkal, de reméljük hamarosan pénzforráshoz, jutunk arab testvéreink által.
– Én tudnék egy alternatívát, ha méltótatnál figyelmedet és tekintetedet felém fordítani, te, akinek arca fényesebb a napnál! Meghallanál egy porszemet, aki a talpadig sem ér fel?

– Beszélj, testvérem: hallgatlak!
– Birtokomban van egy olyan szer, amivel meg tudod változtatni az ellenség tudatállapotát. Ha például kiszórod Amerika felett, akkor elvesztik a harci kedvüket, és ellenállás nélkül átadják neked Washington és New York kulcsait. A fehérházat átépítik neked mecsetté, ha úgy akarod.
Nem kell többé itt a világvégén kuksolnod, ha rám hallgatsz. Megválasztatunk amerikai elnöknek! Te leszel a világ ura!
– Miért higgyek neked?
– Tegyünk egy próbát.
– Jó, tegyünk egy próbát. Ha, te most átfordítod a vezéreim apátiáját harci kedvvé, akkor hiszek neked.

– Állok elébe!– mondta Vitya és megvakarta bal fültövét. A kanördögök máris bele szórták a kéjvágyport a lég kondiba. Perceken belül vad harci kedv uralkodott el a vezérek közül. Mindenki fente a kardját és azonnal csatába akartak indulni. Bin Ladenben is vad harci kedv lobogott. Eddig pislákoló libidója emelkedni kezdett. Mindenesetre nagyon elnyerte a tetszését a mutatvány. Bizalmába fogadta Vityát. Vitya a vezír lábainál ülve sutyorogni kezdett vele.

– Vezírem, ha ez nem győzött meg eléggé, akkor tegyünk még egy próbát!– javasolta.
– Lássuk a medvét!– hümmögött felajzottan Bin Laden. Vitya elővezette a témát.
– Egy rajtaütésen túszul ejtettük az, amik lopakodó űrkompját, személyzettel együtt. Parancsodra várunk, hogy felszállhassunk veletek, és Amerika felett kiszórjuk a tudatmódosító port. Saját szemetekkel győződhettek meg a hatásáról.

– Rendben van, állunk elébe. Utánam! – adta ki a parancsot és az egész stáb elhagyta a barlangot. Beszálltak az űrkompba és elindultak Amerika fölé. Természetesen az űrkompot a két kerub szerezte a Mindenhatótól. Így minden manőverre képessé volt téve. Az űrkompba már előre betárolták a kéjvágyport, és úgy alakították ki a fúvókákat, hogy bármikor ki lehessen fújni a port. Bekapcsolták a motorokat és meg sem álltak Amerikáig. Amerika fölé érve kifújták a port a Pentagon felett. Meg is lett a hatása. Mindenki megtagadta a hadparancsokat. Bush elnök kétségbeesetten hívta össze a kongresszust. Vissza kellett állítani a hadsereg tekintélyét. A kongresszusban nyomott hangulat uralkodott. Már-már úgy látszott, hogy a héjáknak leáldozott, amikor elnapolták az ülést. Az elnök gyászos hangulatban vonult vissza lakosztályába.

7

Bush elnök az ovális teremben kuksolt. Lábainál hű ebe: Blötymötty hevert, fülét, farkát lógatva. Ő is átvette gazdája hangulatát. Amint így szomorkodnak, egyszerre kivágódik a terem ajtaja és maga Bin Laden és öt kísérője, lépdel felé peckesen. Az elnök először kétségbeesett kísérletet tett a riasztó megszólaltatására, de egy láthatatlan erő lefogta a kezét. Moccanni sem tudott a bénító rémülettől. Sehogysem ment a fejébe, hogy a szupertitkos, megerősített őrségen hogyan tudtak ezek átjutni. Amint egymást kergették fejében a baljóslatú gondolatok egyszerre előtte magasodott a majd kétméteres Bin Laden mindent elsötétítő alakja. Hirtelen elbődült.

– Insallah! La’ illah ill Allah! – Bush hirtelen összeszedve magát egy, dicsértessékkel, válaszolt. Bin Laden leült mellé a kerevetre és vállát átölelve csak ennyit mondott neki.
– Barátom, szívjuk el a békepipát!
– Úgy gondolod testvérem?– tekintett a nála jó, két fejjel magasabb terroristavezérre fel.
– Nézzed, én már megtértem. A fényességes padisah megvilágította az elmémet. Fölösleges és meddő dolog egymással csatáznunk. A népnek is jobb lesz. Megszűnnek rettegni, hogy hol, mikor robbantgatjuk fel hidaikat, toronyházaikat, intézményeiket és ő magukat.

– Én benne lennék, de értsd meg testvér előbb jóvá, kell hagyatnom a Kongresszussal! Hogy világistsam meg az elméjüket, hogy felesleges pénzkidobás, amit mi amerikaiak rendcsinálás gyanánt Afganisztánban, Irakban véghezviszünk. Leverünk egy lázadást, felakasztatunk öt-hat terroristát és kétszáz áll helyükbe. Nem is értem, hogy tudtad őket ennyire felpiszkálni ellenünk. Hiszen mi csak jót akartunk nektek. Elhozni a demokrácia fényes igértetét. Eh, minden dugába dőlni látszik…– kesergett az elnök. Bin Laden így válaszolt neki.

– Hja, a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve elnököm. Most megismeritek a poklok kínjait! Már a két pokoli tornyotok ledöntésével ízelítőt adtunk nektek Allah hatalmából. Nem tanultatok belőle, hanem felheccelve a világot ellenünk fordítottátok a nemzeteket. Azóta, mint egy sivatagi sakál sötét barlangokban kell bujkálnom, nekem, Allah nagy vezírinek! Szeretnék már kijönni a fényre, arcomat megmutatni a napnak testvérem. És ez rajtad is múlik.

– Ó, miben tudnék én neked segíteni, te Allah rendíthetetlen harcosa? Egy szavadra milliók indulnak önkéntes halálba érted!
– Nem én értem, hanem Allahért. Tudd meg gyaur kutya, hogy minden általunk, igazhitűek által a pokolba küldött gyaur a túlvilágon minket fog szolgálni. Az önkéntesen magukat felrobbantgatók egyenesen a paradicsomba jutnak. Miért ragaszkodtok akkor éppen ti ehhez a földi pokolhoz?
– Mondasz valamit fényességes padisah! De, ha a Paradicsomba bekéredzkednénk, mi keresztények, akkor ott nem jutna nekünk hely, mert a dzsihád mártír harcosai már lefoglaltak minden talpalatnyi helyet. Inkább kössünk békét! Ti maradjatok Afganisztán vad hegyei között, termesszétek a mákgubóitokat, mi pedig a fegyverek helyett kapanyeleket fogunk nektek gyártani, az nem sül el…

– Idefigyelj, te gyaur kutya! Most utoljára szólítalak fel, hogy szívjuk el a békepipát, különben magam előtt küldelek a pokolba! Embereim parancsomra várnak és fejedet veszik egy nyisszantással!
– Én nem is bánnám már, ha a Paradicsomba kerülnék! Ha tudnám biztosan, hogy nem a pokolba, hanem a mennybe jutok, akkor talán még egyszer megpróbálnám a kongresszust rávenni, hogy tegyük le a fegyvereket.

– Nem elég ember: meg kell semmisítenetek! Éppen ezért, most mi ketten elszívjuk a békepipát, utána pedig a kertben ünnepélyes keretek között elássuk a csatabárdot! Oké?
– Legyen meg isten akarat!– adta belegyezését Bush elnök és rágyújtott a Vitya által felé nyújtott békepipára. A pipában természetesen datura dohány volt tömködve. Ahogy szívta, agyát elöntötte a nyugalom, és a kínzó gondolatokat kiütötte a kéjvágypor. Lebegni kezdett és úgy érezte, hogy magához tudná ölelni az egész világot.

Bin Ladent szintén valami meghatározhatatlan kéjmámor kerítette hatalmába. Máris a Paradicsomban érzete magát. Miután csonkig szívták a békepipákat, kiballagtak a kertbe. Bush elnök kezébe vette a felé nyújtott ásót, ásott egy sort, majd Bin Laden is ásott egy sort. A gödörben elhelyezték a két csatabárdot és betemették. Fölébe emlékeztetőül egy bukszus bokrot ültettek, amit az ott sertepetélő Blötymötty kutya, kanyikutya lévén, azonnal le is vizelt.

Visszatérve az ovális irodába aláírták a kétoldali leszerelési nyilatkozatot. Az elnök szárnysegédje azonnal rohant vele a napok óta szüntelenül ülésező kongresszusba. A két kanördög sem tétlenkedett. Teremszolgáknak álcázva magukat belopakodtak az ülésterembe és megkeresve a légkondit beleszórták a kéjmámor port. Percek alatt az eddig vadul ellenkező héják is úgy megszelídültek, mint a galambok. Megszavazták a leszerelési egyezményt.

Amint megjött a jó hírrel a szárnysegéd Bin Laden az űrkompba invitálta Bush elnököt a vezérkarával együtt.
– Jöjj kedves barátom, hátra van még a fekete leves! – invitálta őket Bin Laden. Mit volt mit tenniük, követték a fedélzetre. Amint a fedélzeten volt az összes háborús tűzgyújtogató tábornok, hirtelen légmentesen bezáródtak az ajtók és a levegőbe emelkedett az űrkomp. A kávét kortyolgatva kigúvadt szemekkel nézték a kabinablakokon, amint Amerika és világszerte, Afganisztánt is beleérte egyre-másra robbannak fel a fegyver és lőszerraktárak, semmisülnek meg az atomfegyverek.

Az űrkomp meg sem állt a Zéta retikulumig. Azonnal a teremtő menyei Atya elé vezették az elnököt és Bin Ladent. A többieket pedig internálták egy sóbányába. A menyei Atya átadta nekik az emberiség megmentői érdemérmet az összes szarcsimbókokkal, és cafrangokkal együtt. Így köszönte meg az emberiségért tett szolgálataikat.

Miután saját kezűleg a nyakukba aggatta a kitüntetéseket így fordult hozzájuk.
– Barátaim, ezennel köszöntelek benneteket, a Zéta Retikulum állampolgáraiként. Mától igaz ügyet fogtok szolgálni. Feladattal bízlak meg benneteket. Ha sikeresen végrehajtjátok, akkor bekerültök a Paradicsomba, ha kudarcot vallotok, akkor sajnos a Pokolba juttok.
– Állunk elébe uram! – vágták rá egyszerre.
– A feladat a következő. Visszamentek az űrkomppal a földre, egyenesen Magyarországra. Most ennek a népnek két ilyen nagy tudású, szervezőképességű stratégára van szüksége. Ki kell húznotok az országot a gödörből, amibe vezetőik taszították őket.

– De, uram, mi lesz Amerikával? – siránkozott Bush elnök. Az úr ezt is megválaszolta.
– Amerika jól meg lesz nélküled fiam. Ha jól látom már választottak is új elnököt, maguknak. Tégedet pedig hősi halottá nyilvánítottak. Egy kettőre gatyába rázzátok a magyarokat, aztán jöhettek ide, a Paradicsomba, hogy a keblemre ölelhesselek benneteket.
– És, ha a magyarok begye nem veszi be, amit beadunk nekik? – okvetetlenkedtek a kiküldetésbe indulók. Az Úr ezt is kimagyarázta.

– Mellétek adom a két arkangyalt. És persze ott lesz földi összekötőm, Vitya, a csodamágus is veletek. Ő aztán jól ismeri a magyarok lelkületét. Tudja, hogy milyen maszlagot kell beadni nekik, hogy lenyeljék a megszorítások békáját, amit ti fogtok lenyomni a torkukon.
– És, ha kiokádják uram? Ennek a népnek már annyi moslékot öntöttek a médiák a fejére, hogy nem hisznek még annak, se amit látnak! – Lamentált Vitya, félve, hogy nem jut élve a Paradicsomba, mert meglincseli a tömeg. Az úrellentmondást nem tűrően utasította őket.

– Induljatok a küldetésre, mert minden percért kár! Pesten már lincseléshez készülődik a tömeg. Meg kell mentenetek a miniszterelnököt és a kormányt! Pakoljátok be őket az űrkompba és küldjétek fel ide hozzám őket a sóbányába. Majd itt megtanulják a magyarok istenét… Áldásom rátok!