Embert teremtő istenek - 4

5.

A nagy kísérlet.

Hétfőn, már reggel 8 órakor megkezdődött az „embert teremtő” projekt stábértekezlete. Kukulkán maga elé rendelte a két géntechnikai szakembert, a biológusokat, botanikust és szakágazati vezetőket. A tét nagy volt. El kellett dönteni, hogy merre induljanak. Miután meghallgatták Zanza Mukli és Fucskár Kukli geneteikusokat, Kukulkán feltette az ilyenkor szokásos kérdést.
—Van-e valakinek hozzáfűzni valója, ötlete, javaslata?
—Nekem lenne egy újításom— lépett elő a háttérből Csöcsöröge, a géntechnikai szakértő.
—A kidolgozott projekt hosszadalmas, és az eredmény csak később mutatkozik meg. Ezenkívül magzati korban az agy fejlődésébe beavatkozni,bármilyen sterilek is a körülmények kockázatos.
—Körülményeink hay technikával lettek megteremtve—vetett közbe magabiztosan Zanza Mukli, de Kukulkán leintette.
—Hagyjuk kibontakozni az ifjú titánokat! Mondjad csak fiam, mire jöttél rá?
—Szeretném kipróbálni egy másik vonalon, ellenpróbaként, az én módszeremet is.
—Mi légyen az? — sarkalta, Fucskár Kukli is a génsebészt, hogy bökné már ki! Csöcsöröge kis hatásszünetet tartva elkezdte.
—Lenne egy korszakalkotó javaslatom: hagyjuk ki az első lépcsőfokot, és a már kifejlett agyba ültessük, be az IQ-234-es gént. — a genetikusok összenéztek, majd hahotában törtek ki.
—Hogy gondolod kolléga? Hát az evolúcióval mi lesz? Nem úgy tanultuk-e égi mestereinktől, hogy mindent szép, sorjában. Előbb legyen meg a tojás, abból keljen ki a csibe, aztán legyen belőle kakas és tyúk, aztán termékenyítse meg a kakas, és tojja meg a tojást a tyúk, mely már tartalmazza a génmódosított információkat.
—Tehát, ti azon vagytok, hogy a tojásban módosítsuk genetikailag az információkat? — szólt bele a vitába Kukulkán?

A két tudós összekacsintott és kivágta az adut: a projektben leírtaktól nem szabad eltérnünk! A Zétán minden le lett játszva. Mintegy lemodelleztük a struktúrát.
—Az igaz, hiszen én is tagja voltam teamnek, de a terepen megváltozott a véleményem.—vetette közbe Csöcsöröge.—éspedig? — kérdezték szinte egyszerre a megzavarodott tudósok.
—Arra gondoltam, hogy 99%-ban már a természetes kiválogatódás szerint, a természet előkészítette az embert a nagy ugrásra. Nekünk csak az értelem szikráját kell beléjük oltani! Tehát, ha genetikailag módosítjuk az agyukat, akkor egy minőségi ugrással, az agyból elmét varázsolunk ezeknek a majomembereknek a fejébe. A többi már tanulás, alkalmazkodás, önszerveződés dolga.

Kukulkán feszülten figyelte a tudósok vitáját és belekérdezett.
—Olyasmi lenne ez, mint amikor a botanikusaink génmódosítással kifejlesztették a nagy tömegben vethető búza, kukorica, köles és más tápdús élelmiszernövények vetőmagjait?
—Beletalált nagyuram a közepébe!—szólt kihúzva magát, s győztesként körbehordozva tekintetét a jelenlévőkön Csöcsöröge. A tudósok zavartan hümmögtek.
—Hát, nem is tudom— motyogta Zanza Mukli—ezek szerint lerövidítenénk a kirsrletet 12-13 évvel? Nagyuram kezében a döntés joga.—Kukulkán szemében felcsillant valami, amivel jelezte, hogy tetszik neki a téma. Szavait Csöcsrögéhez intézte.

—Hát, ha még nem morzsolgatták meg a tökeidet Csöcsöröge, akkor készülhetsz rá, mert, ha nem sikerül a kísérleted, akkor Teremtő Atyától megkaphatod a büntetésedet!— Csöcsöröge döbbenten nézett körbe és feszengve megszólalt—én nem úgy gondoltam, hogy „gyere, buci megeszlek” módon ugorjunk bele a módszerem kipróbálásába. Szeretnék kettős vakpróbát végezni. Osszuk ketté a csoportot! Zanza Mukli főmettőr végezze az eredeti projektet, én pedig végezném az én módszeremmel, a másik csoporttal Fucskár Kukli genetikus professzor vezetésével. Így talán kisebb lenne a büntetésem, ha mégsem sikerülne az én módszeremmel az értelem szikráját kicsiholni ezeknek a homoerektusoknak az agyából.

—Hány embermajmunk van jelenleg begyűjtve?— kérdezte Kukulkán Kinich Ahaut.
—18 felnőtt és 14 gyermek egyed. — jelentette Kinich Achau.
—Az a javaslatom, hogy osszuk őket két csoportra. A felnőtt egyedet az Inszeminátorunk dr Pete Pemete csoportja vegye a szárnyai alá. Az ő feladatuk az anya embermajmokból érett petesejteket nyerni, míg az apaállatokból pedig spermiumokat. Az így nyert szaporítóanyagokat átadják Zanza Mukli főmettőrnek és stábjának. Ők végigviszik a projektet a génmanipulációval, aztán pedig az anyák méhébe való beültetéssel.

A másik csoport lenne a gyermek majomembereké. Nekik is beültetjük az agyukba az értelem gént. Őket logopédusunk Pösze-Mösze és Dadog- Hebeg gyógypedagógusunk vezetésével iskolapadba ültetjük és megpróbálunk egy magasabb értelmi szintű képzést adva nekik, kinevelni belőlük a jövő generációjának etalonjait. Sürgősen kell a nagy tömegű munkaerő ha, a mintafalvakat és a leendő munkáskezeket el akarjuk szaporítani! Nem lehet a végtelenségig emberimportra szorulva, megvalósítani a projektünket.

—Hm… van benne ráció. Achau fiam, tégy a belátásod szerint! A szervezőmunka és a logisztika a te asztalod!
—Kénytelenek vagyunk felgyorsítani az ” Értelem szikrája „projektet és minél több vadembert befogni, s átstrukturálni az agyukat elmévé, mert Mekk Elek főépítészünk kéri a segéderőket a további építkezésekhez.— szólt közbe Achau, mire Kukulkán ezt, még megtoldotta.
—A távolabbi terveken pedig már dolgozik égi projektmenedzserünk Robot-Doboz főkonstruktőr. —fejezte be Kukulkán és bezárta az értekezletet. Mindenki ment, és tette a dolgát.

6.

A két team között éles versengés alakult ki. Mindjét fél bizonyítani akarta a maga koncepciójának az életrevalóságát. Az inszeminátorok könyörtelenül tették a dolgukat. Amint észrevették a nőstények hőmérsékletváltozásán a peteérést, azonnal leszívták az érett petesejteket petefészkükből. A hímek pedig annyira megkedvelték a kéjmámorral járó maszturbálással egybekötött ejakulátum szerzést, hogy már-már le kellett kötni a mellső végtagjaikat, mert ha meglátták az inszeminátorokat közeledni, elkezdtek maszturbálni. Sőt, olyan kísérletet is végeztek eleinte velük, hogy életnagyságú, háromdimenziós képeket aggattak a ketreceik falára a nőstényekről, ami azzal járt, hogy ha rátekintettek, azonnal vad maszturbálásba kezdtek.

Naponta két IQ-234-es génbeültetést végeztek el. Egyet egy felnőtt, egy másikat pedig egy gyerek majomemberen. A műtét egyszerű volt. Elaltatták őket a műtőben, majd kis kb. egy centinyi lyukat vágtak a homlokcsonton át, az agy homloklebenyébe. Azon keresztül beültették a gén implantátumot és a kimetszett csontdarabkát visszaragasztották a homlokcsontra. Aztán visszahúzva a homlokbőrt összevarrták.

Egy hónap alatt végeztek a beültetésekkel és az ellenőrző vizsgálatokkal. Az állatoknál kilökődés nem fordult elő, sőt. A beültetett IQ-234-es implantátum kezdte átvenni az uralmat és megkezdődött a homloklebeny növekedése. Az emberállatok szőrbundája elhullott. Bőrök simává változott. Mégjobban kiegyenesedtek és szemeikben megjelent az értelem fénye. A sikeres beültetések után átkerültek a kettes barakkba. Itt folyt a logopédiai és gyógypedagógia előkészítés. Óriási kihívást jelentett ez a két szakember: Pösze-Mönce és Dadog-Mekeg számára: kommunikációra képes lényeket faragni a vademberekből.

Közben a lombikbébi program is beindult. A mesterségesen megtermékenyített petesejteket életvízben nevelve a harmincadik napon agykezdeményeikbe beültették az értelem génjét. Utána, pedig implantálták a nőstények méhébe. Hagy fejlődjenek természetes közegben tovább. Ekkor kezdődtek a gondok. A terhesség alatt leálltak a petesejt érlelő peteműködések. Nem tudtak több érett petét kinyerni az anya majomember nőstényekből. Ezért a további bővülésen gondolkodtak.

A kiscsoportos logopédiai képzésben, különféle csemegékkel való jutalmazásokkal elkezdték a beszéd tanítását. Hála Pösze-Mönce kitartó munkájának elkezdtek emberi hangokat kiadni. Amikor már a hangokat érzelmek kifejezésére is fel tudták használni, akkor a kommunikációs tréning következett. Dadog-Mekeg különféle cselekkel, ábrákkal, segédeszközökkel próbálta őket beszédre tanítani. Főleg a szavak képzése, szavak összekapcsolása, majd a mondatképzés általi közlés, vágy, érzelem kifejezés volt az, amit meg kellett tanítani.

A két pedagógus meglepő felfedezést tett. Mennél fiatalabb egyénnel próbálkoztak, annál nagyobb sikerrel tudták őket beszédre tanítani. Szóval beindult a „beszélő ember” képzés iskolája. Kukulkán nagyobb dolgokkal volt elfoglalva így Kinich Achaura hárult a képzés és a génprogram összehangolása. Nyolc hónap elteltével benyújtották írásos referendumukat a csoportok. Kinich Achau integrálta őket és előkészítette a stratégiai tervet, melyet jóváhagyásra beterjesztett Kukulkánnak.

Kukulkán egyik délután szakított időt Kinich Achau és az expedíció vezetője Szimat Blöki kapitánynak. Szimat elsajátította a felderítés minden csínját-bínját a Zétát, és teljes fegyver arzenállal rendelkezett a sikeres végrehajtás érdekében való önvédelemre. Bizony egyre több ellenséges támadással kellett szembenézniük az őserdőbe bemerészkedőknek. Az állatok messziről megérezték a szagukat és riasztották a többieket. Azok nagy része az erdő mélyébe menekült, másik része pedig szembeszállt a betolakodó rablókkal.

—Hát, akkor hagy hallom hogyan állnak a dolgaink? — tette fel a kérdést Kukulkán a reszort vezetőknek. Achau szólt elsőnek.
—Nagyúr, összesítettem a feladatok eddigi megoldását, kivitelezését, és előrehaladtát. Írásba foglalva leteszem az asztalodra. Ezt a referendumot el tudod küldeni a Mennyei Teremtő Atyánknak. Szóban csak annyit. A probléma abból adódik, hogy túlságosan is jól mennek a dolgok.
—Nocsak?
—A 32 személy agyának átprogramozása befejeződött. Továbbképzésük beindult. Kezdenek emberi formát ölteni. A gondunk az, hogy elfogyott a majomember anyagunk. Újabbak befogására lenne szükségünk.—fejezte be a felvezetést, és Szimat Blökire tekintett.

Kukulkán fejével intett, hogy vezesse elő javaslatait az expedíció parancsnoka. Blöki kihúzva magát elkezdte a terv elővezetését.
—Nagyuram! Az lenne a tiszteltbeli kérésem, hogy ha megy vissza a Zétára a transzportcserés konvoj, akkor részemre kérnék egy szakasznyi, legalább 12 kipróbált, erős harcost, mert kezd életveszélyessé válni a be fogás. Egyre messzebb és mélyebb területekre kell behatolnunk, s mindenütt ellenséges érzületű hatalmas ragadozókkal, és óriásmajmokkal találjuk szembe magunkat.

—Mit kezdenél az újabb erőkkel?
—Őket csak a csapatunk biztosítására használnám. Most ugye nekünk kell a védelmünkről is gondoskodni, és a befogásokról is. Ha megoszlana ez a feladat, sokkal eredményesebb munkát tudnánk végezni.— Kukulkán Kinich Achaura tekintett. Achau egyetértően bólintott.
—Felterjesztem ezt a kéréseteket is a Legfelsőbbhez.
—Achau fiam, mikor szemlézhetek nálatok?
—Kérek Nagyuramtól egy időpontot.
—Legyen a péntek reggel— szólott Kukulkán, és elbocsájtotta embereit.