Aurora Irrealis beküldött történetei

Már csak a hintából fel sem emelve hátsó felüket repítettek felé pár otromba szót, pár követ, maguk sem tudván már, hogy miért is teszik ezt, s hogy miért nem okoz már nagyobb örömöt nekik a gyenge, különc, kótyagos kívülálló lealázásának kísérlete. Neki is jobban fájt korábban mindez, s próbálta kedves szavakkal bírni jobb kapcsolatra a fiatalokat, de már elfogytak szavai, s már csak csendesen mosolygott rájuk, ahogy kedves játszótársadra tennéd, kivel egy asztalnál ültök, de teljesen...

Sandy izgatottan túrt rakoncátlan tekergő fürtjeibe. Kényszeresen újra számolta gyűrött dobozában, a maradék, még mindig két szál cigarettáját, s már alig várta hogy rágyújthasson, hogy a Keletibe érjen a vonat, s hogy végre ráhathasson, Ő! A reményteli, az oly rég vágyott.

Az arcába hajolt, leköpte, és ismeretlen neveket mormolt. A gyönyörű arc, a szép vonások, mocsokba torzulva üvöltötték gyűlöletüket az épp hogy eszmélő felé.

Ez a mindent felülmúló, mindent túlélő, minden felett álló, mindennél megmagyarázhatatlanabb, e legmélyebb, és legmagasztosabb, ez az értelem legfelsőbb szintjén értelmetlen, mindent vivő, csak nekünk megadatott misztérium, melynél nincsen elképesztőbb e létben, s mely mind térben, mind időben túlmutat az előző kettőn!

A rettegett Halál! A mumus! A jaj Istenem, csak had éljek még tovább, tölti ki az emberek többségének mindennapjait. De MIÉRT?

Sokunk dilemmája, örök kérdése, támasza, mankója, a hit, a vallás, az Isten. A keresztény vallás alap tézise, hogy bűnös vagy. Alapja, hogy már elcseszted, aztán próbálkozz ezt helyrehozni.

Lehunyt szemmel áll mezítelen tudatom, már szégyen nélkül, a gyötrő szélben. Levetkőzve félelmeit, elszaggatva önnön ráaggatott bűntudat láncait.

Szeretek elmerülni. A földi létre teremtettség magányát, a víz ölelő csendjére váltani.

Ifjú szemének tava, néma könnyeitől áradt. A céltalan vonat mocskos ablakában úsztak a távoli fények, s foszlott velük maradék hite. Érzékei már átlépték a tudat szabta határokat, s a Földre taszítottsága fájdalmát.

Én még voltam katona. A lövészet jellemző vezényszava: Rövid sorozatokkal, cél a tábla alsó széle, közepe!