-

Mikor fogom tudni az igazat, a jót, s mikor nem kell várni a reményt, a csalót?
Mondhatom -e valaha, hogy igen, célba értem? vagy örökké várom a jobbat vagy azt, amitől féltem.
Fárasztó eme küzdelem, harc önmagammal, mikor mások kétsége sem az, mi vigasztal. Mindneki azt mondja, esélytelen, minek várni, de szívem azt súgja, lehet még bármi. S persze, hogy a szívnek hiszek, hisz szava nekem kedvesebb, mint az észnek, mely lehet, hogy igazat súg, de ez oly rideg...
Egyszer majd csak a nyugalom leng körül, és velem együtt mindenki más is örül, megpihenhetek, mert egy harcnak már vége, igaz msáiki kezdődik, de van kivel küzdenem érte.