Feljöttem a bánat fátyla alól,
Megszabadultam lelkem, tépő láncától,
Eldobtam a tőrt, mi szívembe hasított,
Eltemettem az emlékeid mi a bánatba taszított.
Elrejtettem szívem mélyébe sebeit,
Szétmorzsoltam kínzó könnyeit,
Elfeledtem lehetetlen álmaim,
S bolond, kínzató vágyaim.
Elengedtem a szélben rózsám szirmait,
S elvitte magával szívem titkait.
Elsodorta a szél minden fájdalmát,
S most élem életem első boldog hajnalát.
2007.03.12.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Egy nap sem múlik el, hogy rád ne gondolnék,
Egy...
Egy...
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Bízd a végzetre mindened,
mert a léleknek...
mert a léleknek...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?
Elegemvan ·
azt nem teljesen értem hogy így hogy tudsz bolgod lenni de nagyon jó :blush:
AngyaliBoszi ·
Akkor elég buta lehetsz... Minden benne van. Nem az igaz boldogságról szól, hanem arról, hogy megkönnyebbült a szívem, mert továbbléptem, és ez már egy jó pont a boldogsághoz.