Gyilkolnék

Ó, Istenem! Gyilkosságra adtam fejem,
Késsel leszúrtam, kit szerettem,
S vele együtt megöltem magam is, uram,
Száraz levélként földedre hulltam.
Gyilkoltam, megöltem szívemet egy este,
És jajongtam, de őt keresve
Aludtam világod ágyán, és nagyon féltem,
És magam mögött hagytam, mit éltem.
Gyilkoltam, de magam is, oh, halott vagyok,
Szivemben laknak könnyek, bajok,
És hiába sírtam, aznap megöltem magam.
Szemem könyörgőn reád néz, Uram.
Mondanám, bocsánatért esedezem én,
Mondanám, lágy bódulat kezén,
Hogy ringattál, és nem lettem hálás érte,
Mondanám: szenvedő szivem kérte...
Gyilkolnék. De magam is, oh, halott vagyok,
Szivemben laknak könnyek, bajok,
S vele együtt megöltem magam is, uram...
Száraz levélként földedre hulltam.