A "" kifejezés eredménye:

Ha ezt olvasod Én már nem élek
életemet adtam de Te nem kérted...

- Anya negyed kilenc van, azt akarod, hogy elkéssünk?! - förmedt rá. Sosem szokott szemtelenkedni, de tudta, hogy anyja csak így engedi el.
- Jó, jó rendben, de tudod mi a szabály: amikor elindultok Nelliékhez megcsörgetsz!
- Igen, tudom, na szia! - köszönt el és már rohant is le Nellihez, aki már az ajtóban toporgott. Nelli ugyanúgy 17 éves csinos lány volt. Szőke hajtincsei ki voltak vasalva, s egy-egy csattal ékesítette még őket. Egy haskidobós toppot és egy alig 20 centis...

Mindketten gyötrődve vergődtek a Kamilla által szőtt szerelmi hálóban. A fiatalembernek örökösen sápadt volt az arca, de a megperzselt művészlélek elevenen izzott a szemében. A katonába kevés líraiság szorult, az ő bensőjében nemes, testi vágyak kavarogtak, ellenben amikor ez a folyton előtte repkedő pillangó megpihent a kezei között minden indulata ellenére sem szorította a markába, nehogy végleg elijessze. A költő sosem merte az eszményképet megérinteni, talán meg is halt volna a nő...

Bánatomba feledkezem
És csak könnyem törölgethetem.
Keblem kihűl, a szerelem elszáll,
S a szívem csak fáj...

Két évtized.
Mégis ki érti meg,
hogy fejemben mi jár? ...

Hiányzik a szerelem,
kell még az életem.
Nem akarok több fájdalmat,
nem kérek már ártalmat.
Elég a könny, a sírás
megkapod majd e írást.
Itt hagytál engem...

Csak néztelek, ahogy elmész... Nem fogtalak vissza. Utólag már bánom, de tudtam, hogy nem hallgatnál rám, és csak nehezíteném az elvállást. Integettem is, lehet, nem láttad már. Este azt mondtad, hogy visszajössz. Nem hittem neked, így próbáltalak magamba szívni, az utolsó éjszakán. Tudom, helytelen volt...

Hisszük, hogy a hold mélyén él napsugár,
Hisszük, hogy a szerelem mindig visszavár...