Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
A "" kifejezés eredménye:
6 151-6 160 megjelenítése a(z) 21 811 elemből.
Távolból halk zene szól,
Talán valaki a kedvesére gondol.
Gyáván vallom be, nem vagyok egyedül.
Nem vagyok egyedül, aki sír ott legbelül...
Talán valaki a kedvesére gondol.
Gyáván vallom be, nem vagyok egyedül.
Nem vagyok egyedül, aki sír ott legbelül...
- Ez lehetetlen. Az Anoptherion lakatlan bolygó!
- Az volt, de a háború alatt elkezdték benépesíteni. Mint mondtam, a Föld elveszett. Senkinek sem áll szándékában egy sugárzó sárgolyón élni, nem gondolja?
Hogy lehettünk ilyen vakok, hisz igaza van. Na de ez lehetetlen, hogy lehet, hogy a vezetőség nem tájékoztatott erről, hogy lehet, hogy ilyen titokban zajlott az egész, hisz az űrhajókat észlelték volna a marsi szkennerek, és se perc alatt leadták volna a hírekben...
...
- Az volt, de a háború alatt elkezdték benépesíteni. Mint mondtam, a Föld elveszett. Senkinek sem áll szándékában egy sugárzó sárgolyón élni, nem gondolja?
Hogy lehettünk ilyen vakok, hisz igaza van. Na de ez lehetetlen, hogy lehet, hogy a vezetőség nem tájékoztatott erről, hogy lehet, hogy ilyen titokban zajlott az egész, hisz az űrhajókat észlelték volna a marsi szkennerek, és se perc alatt leadták volna a hírekben...
...
Nekivágtunk hát utolsó utunknak a nyáron. A lovak halk nyihogással jelezték izgatottságukat. Mindannyian csöndben voltunk csak a fák susogását lehetett hallani és a lovak patájának hangját, ahogy a falevelekkel borított földúthoz érnek. Nem volt kétség, közeledett az ősz. Már az út negyedén jártunk, mikor vágtára fogtuk bajtársainkat. Vad száguldásba kezdtünk, mintha soha véget nem érő út vette volna kezdetét...
Nem tagadom,
Minden könnyem érte születik.
Tagadnám,
Hogy szeretem, de nem így van.
Minden szívverésem,
Érte dobban,
Minden gondolatom,
Hozzá menekül...
Minden könnyem érte születik.
Tagadnám,
Hogy szeretem, de nem így van.
Minden szívverésem,
Érte dobban,
Minden gondolatom,
Hozzá menekül...
Látlak mindig, de nem szólok
Félek, beszéd reszketésbe torkol
Már nincs az a csoda, mely volt rég.
Bár kínját szenvedem azóta is még...
Félek, beszéd reszketésbe torkol
Már nincs az a csoda, mely volt rég.
Bár kínját szenvedem azóta is még...
Mielőtt még elkezdtem volna szerencsétlenkedni a kiszedésével, észrevettem, hogy a bal alkarom alján véres a blúzom. Leakadtam és lassan kimeresztettem a szememet.
- MI… EZ?! – mondtam hangosan, és a párkányra néztem. Egy kicsi vértócsa volt rajta. Csak azért nem vettem észre az előbb, mert a párkány elég sötét árnyalatú.
- Úristen Lora… - futott végig az agyamon.
Nem tudom, hogy miért, de úgy éreztem, hogy ez az ő vére. Mondjuk női megérzés.
HA-HA-HA! Én meg a...
- MI… EZ?! – mondtam hangosan, és a párkányra néztem. Egy kicsi vértócsa volt rajta. Csak azért nem vettem észre az előbb, mert a párkány elég sötét árnyalatú.
- Úristen Lora… - futott végig az agyamon.
Nem tudom, hogy miért, de úgy éreztem, hogy ez az ő vére. Mondjuk női megérzés.
HA-HA-HA! Én meg a...
Elindultunk hát szokásos utunkon, amit már oly sokszor megjártunk. Verőfényes napsütötte meleg délután volt. Minden szép volt. A Táj is színesbe borult. Felfele tartottunk, fel a töltéseken. Lovaink prüszköléssel jelezték elégedettségüket. Lovam le-föl kapkodta fejét, amivel csak engem bosszantott, akár hányszor beletépett a karomba. Nem haragudtam rá… inkább nevettem. Élvezte a játékot, ahogy én is...