A "" kifejezés eredménye:

Szia ősz, szia melankólia
Pocsolyában esőcseppek fodra
Rozsdás fák égbe nyúló sóhaja
Hajnal hideg illata

Szia ősz, szia elvágyódás
Egy évszakon át tartó...

Egy olyan korban, mint amiben mi élünk, már hősök nem léteznek. A legtöbb ember hírből sem ismeri a tisztességet, otthon van a hazudozásban, és hírből sem hallott még a lovagiasság erényeiről. A gyengék védelme, a nők iránti igaz szerelem, a bajtársiasság, a bátorság a mai világban mind olyan dolog, amit már senki sem ért és senki se tart be. Kivéve azt a néhány kiválasztottat, vagy a mai embereknek megkésett maradi lelket, akik hódolnak még ennek a dolognak. Történetem is egy ilyen fiúról...

Végül beérkeztünk a központba. Szemünk-szánk elállt a csupa-csupa fából faragott királyi palotáktól és kiszolgáló épületektől. Ilyet még nem láttunk! Sajnos az idő vasfoga, a szúvak és a szúnál is rosszabb hippik eléggé nagy pusztítást vittek benne végre, befejezvén az idő okozta korhadást. De sebaj, mert mint láttuk is, és megtudtuk, minden objektumnak van gazdája, aki örökbe fogadta, és elkezdték a szakszerű restaurálást. A főpalotán éppen a nyugat-németek dolgoztak. Mindent szakszerűen...

- Miért sírsz? Mit csináltam?
Megráztam a fejem, durván letöröltem azokat a rohadt könnyeket. Gyengévé tesznek.
- Átvertél, Matt. Azt mondtad, nem kell neked. Azt mondtad, elég vagyok neked én.
- Elég is vagy. Az csak egy búcsú volt, Melissa akarta, én nem… hiszen te vagy az egyetlen barátom! Nagyon szeretlek, kicsike.
A francba, ez nagyon fájt. Zihálva felsírok, a mellkasomban lévő szúrástól. Barát. Mindig csak barát.
Matthew nem értette. Nem értette, miért...

Nagy lakodalom lesz a városban,
sokan hivatalosak.
Barátok örülnek a vigadalomnak,
szülők a boldogságnak,
rokonok az eszem-iszomnak.

Az ara két szép szeme...

Elhagyván Síva templomát, a patkányisten templomához mentünk. Itt a látvány és a tömeg eszméletlen bizarr képe tárult elénk. Milliom egy patkány hemzsegett az etetőtálcák körül, a földön heverő patkányimádó hívőkön mászkáltak. A spájzoló útitársak a tálakra szórták a szállodából kicsempészett ételmaradékokat, s elborzadva bámulták, fényképezték a látványt. A terem másik végében nyárson sütötték az ízletes patkánypecsenyét és kuszkusz levélbe csavarva 100 rúpiáért, adtak egy adagot...

A napkorong már nem látszott az égen. És a fiúból tört fel először. Lassan, de mégis határozottan; határozottan, de mégis finoman megfogta a lány kezét; s noha lelkében majd’ szétrobbant, mégis elégedettséget, diadalt érzett. Várt, hagyta, hogy repüljön az idő, ő megtette, igen, úgy érezte, meg..