Látlak mindig, de nem szólok
Félek, beszéd reszketésbe torkol
Már nincs az a csoda, mely volt rég.
Bár kínját szenvedem azóta is még.
Fájnak a percek és múlnak a pillanatok.
Talán a szenvedésbe belehalok.
Hiányos oly erővel marja szívem.
Nincs hatalom, hogy elvegye tőlem.
Fáj éget belülről, lába dönti testem,
Hogy szabaduljak, adnám ördögnek testen.
De ha adnám, elveszteném létem
S létem örökül szeretni téged.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
Valamikor réges-rég,
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-11 00:00:00
|
Szerelmes
Már nem vagy olyan, mint régen
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
Hozzászólások
kösz
A "még"-től is őrizkedj sorvégen, mert általános, hogy minél több a mégre és márra rímeltetett vég annál kommerszebb a mű.
Egy szót önmagára ne rímeltess (testem-testem). A 'létem" megint nem fasza a "téged"-del.
Az utolsó strófában megfogalmazott gondolat kifejezetten szép, eredeti befejezés.
Oh, igen, és ne szavazd fel Magad.