Látlak mindig, de nem szólok
Félek, beszéd reszketésbe torkol
Már nincs az a csoda, mely volt rég.
Bár kínját szenvedem azóta is még.
Fájnak a percek és múlnak a pillanatok.
Talán a szenvedésbe belehalok.
Hiányos oly erővel marja szívem.
Nincs hatalom, hogy elvegye tőlem.
Fáj éget belülről, lába dönti testem,
Hogy szabaduljak, adnám ördögnek testen.
De ha adnám, elveszteném létem
S létem örökül szeretni téged.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Friss hozzászólások
BURGONYA:
EZT MÁR OLVASTAM ITT JOHNNY RÉ...
2025-04-04 18:27
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-11 00:00:00
|
Szerelmes
Már nem vagy olyan, mint régen
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-19 00:00:00
|
Szerelmes
Szeretni szabadon,
Bárcsak megtehetném,
Ha egy kis időre a gondokat,
Félretehetném...
Bárcsak megtehetném,
Ha egy kis időre a gondokat,
Félretehetném...
Hozzászólások
kösz
A "még"-től is őrizkedj sorvégen, mert általános, hogy minél több a mégre és márra rímeltetett vég annál kommerszebb a mű.
Egy szót önmagára ne rímeltess (testem-testem). A 'létem" megint nem fasza a "téged"-del.
Az utolsó strófában megfogalmazott gondolat kifejezetten szép, eredeti befejezés.
Oh, igen, és ne szavazd fel Magad.