A "" kifejezés eredménye:

Nem tudja, melyik szoba felé induljon. A gyilkosnak annak idején szerencséje volt vele, hiszen ő akkor nem tartózkodott a házban, neki most végeznie kell a nagyobbik gyerekkel is. Pillanatnyi hezitálás után dönt, jobbra fordul, és a szomszédos szoba kilincsére teszi a kezét. Semmi neszt nem okoz, amikor kinyitja az ajtót...

A szoba csendes, hűvös. Mégis meleg bánat járja át,
Ott hever az ágyamon, míg főm fájás hasítja,
S úgy ropog, mint mikor szél ringat korhadt fát.
Ó, jaj, fáradt, fehér szemem...

- Arra gondolok, lehetne rosszabb. Hála a szervezet konstans voltának, helyhez kötöttségének és az agyvelő alapvető konzervativizmusának. Ám muszáj végigjátszani ezt, végtére is a gondolataink egyetlen nagybetűs Magántulajdonunk.
A szabadság rabság. A rabság unalom...

Meguntam létezni ebben a világban,
Úgy döntöttem, útra kelek.
Összegyűjtöttem apró életem,
és annak minden mozzanatát.
Megtöltöttem kicsiny batyum,
nem nehéz, hisz...

Ledugja véres ujját torkomon a bánat,
S tüdőmből kivonja levegőmet.
Fuldoklom. Végigcsorog a tájon
Mi borzongatja a fákat...

- Figyelmet kérnék! Szólnék pár szót. Ha beszéd lenne, akkor úgy kellene kezdenem, hogy kedves rokonok, barátok, ismerősök és munkatársak. De szavaimat nem annak számom, így engedjétek meg mondanivalóm efféle kezdését. Kedves barátaim. Köszönöm, hogy eljöttetek és velünk örültök ezen a napon. Hosszú út vezetett el idáig, és tudom, egyedül sosem sikerült volna. Egész életemben a hit ereje vezette gondolataimat és cselekedeteimet. Én sok mindenben hiszek, amiben az emberek nem, és elvetem...