A "" kifejezés eredménye:

Nem kezdtem el rohanni, nem lett volna értelme. Megszorítottam a botomat a köpenyem alatt. Megpróbáltam a legkisebb neszre is odafigyelni, nem az első dolog, hogy egy ilyen szörnnyel állok szemben, de remélem hogy nem is az utolsó. Ha még fiatal könnyű dolgom lesz, de ha már tapasztaltabb vérfarkassal állok szemben, lehet, hogy itt hagyom a fogamat...

Elkezdődött az óra. Hamar rájöttem, hogy az egyetem nem olyan, mint a gimi. Az óra kemény volt, nekem pedig elég sokat kellett jegyzetelni. Shinya-ra néztem és láttam, ő is szorgalmasan írja a tanár szavait. Néha lopva rám pillantott, de ezen kívül nem történt semmi.
Végre másfél óra kínszenvedés után vége lett az órának. Persze a professzor nem felejtett el házit is feladni. Húsz oldalt kell elolvasni szerdára, ráadásul össze kell foglalni írásban...

Tojásából kikelt már,
S csak az életre vár.
De az nem jön, s megváratja,
Míg a kismadár ezt megunja...

Szeretni. Forró áramként terjedt szét a szó a testében, tudta, hogy a hideg nem tarthatja vissza őt többé. Tett egy lépést. Mégy egyet. Még egyet. Képes rá. Meg tudja csinálni. Megszaporázta lépteit, egyre följebb és följebb jutott, de érezte az erőt, amely egyre jobban vissza akarja húzni. Az erőt, amely mindig földhöz ragasztja az embereket, amely mindig visszarántja őket a porba. Nem! Ezúttal nem teszi őt nyomorulttá...

Küzdök érted, és átjár a fájdalom,
mert hiába keresem lelked álmokon át.
Sehol sem lelem szívednek kulcsát,
De tudom, a lelked beengedne már...