A "" kifejezés eredménye:

Amikor végre magunk mögött hagytuk azt az átkozott sírkertet, úgy éreztem, mintha egy hatalmas kőtömb zúdult volna le a szívemről, ráadásul a fülem is rögvest kitisztult. Ez csak két dolgot jelenthet: vagy hajnalodik, amire, ahogyan az égre néztem, vajmi kevés esélyt láttam, vagy pedig tényleg az mulasztotta el, hogy tettem egy kört a temetőben. Nem tudom. Most már tisztán hallottam a szél halk neszezését, az egymásnak ütődő falevelek tompa zaját, és Nathan szívének egyenletes dobogását......

Elköszönsz, s nem tudom miért.
Fájdalmas a búcsú,
Hisz szeretlek!
Fájdalma a búcsú,
Hisz ki tudja, mikor láthatlak újra?

Egy vicces megjegyzés,
egy spicces készenlét,
egy gyengéd ölelés.
Egy eszményi szempár,
ki mindig engem lát...

A lány ismét a Szűzanyára nézett, és ömleni kezdett belőle a szó. Mindent elmesélt, aztán csak ült ott, mint aki teljesen kiürült. A barát közben mellé ült, és most elborult arccal nézett ő is az oltárra. Aztán rekedt hangon megszólat.
- Tudtad, hogy az ördöggel cimborálsz?
- Eleinte nem, de mióta megismertem Cliffet, már igen.
- Minél előbb menjetek el innen. Szerelmeteket pedig minél előbb érvényesítsétek. A bűnös üvegcsét pedig azonnal dobd el, ha hazaértél...

Próbállak felejteni,
Törölni emlékeimből,
Mégsem megy.
Arcod vidám mosolya,
Szemed sugárzása
Arcom előtt lebeg,
S képtelen vagyok bármire is...

- Mi van veled! – kiáltott kétségbeesetten.
- Te vagy az – kiáltottam, és első dühöm meglendítette kezem. Hatalmas pofont kevertem le a megdöbbent lánynak.
- Ki? –kérdezte értetlenül kedvesem, szemét elöntötték a könnyek, arcán ott piroslottak ujjaim nyomai.
- Te ölted meg őket – sziszegtem. Lassan rám emelte villogó tekintetét, és a foga között sziszegte...

- Jó napot! Leülhetek?
- Parancsol?
- A hely. Szabad?
- Hát…
- Az tökéletes! Amint megláttam magát, azonnal tudtam, hogy arany szíve van, s bármikor megkímélné egy fáradt idegen fáradt altestét.
- Kérem, én…

Fáj.
Fáj, mint minden.
Nem fizikailag...
Érzelmileg.
Fáj, hisz szeretlek,
Fáj, hisz nem tudsz róla.
Már egy éve...