Már semmi sem érdekel

Meguntam létezni ebben a világban,
Úgy döntöttem, útra kelek.
Összegyűjtöttem apró életem,
és annak minden mozzanatát.
Megtöltöttem kicsiny batyum,
nem nehéz, hisz szürke az életem.
Elköszönni nem volt kitől,
Mert engem senki sem szeretett.
Aki mégis, az már eltűnt,
Elhullott, mint a falevél.
Ők azok, kik emlékeim kirakójának piciny részecskéi.
Az út, melyen elindulok,
nincs kikövezve, csupa sár.
Fehér ruhám, tiszta cipőm
bemocskolódik, sötét már.
Megállok a kereszteződésnél,
nincs tábla, mi mutatná az irányt.
Elindulok jobbra, ahol nagyobb a köd;
hogy hová jutok, többé nem érdekel.
Nincs úticél, megyek csak megyek.
Engem már semmi sem érdekel.