A szoba csendes, hűvös. Mégis meleg bánat járja át,
Ott hever az ágyamon, míg főm fájás hasítja,
S úgy ropog, mint mikor szél ringat korhadt fát.
Ó, jaj, fáradt, fehér szemem is elvakítja.
Ablakom alatt hullámzó fűtenger, és dermedt a táj.
A hó mégsem esik, hogy enyhítené a fagyot...
S nem múlik a perc, az élet lüktetőn fáj,
Míg keresem a letűnt időt, mely elhagyott.
Csak némán integet egy-egy érzés még: a zsibbadt magány,
S ha volna vidám fény, visszaintenék neki,
Elfogadná szörnyű bűneimet is talán...
Így volna hát végre, aki csak őt szereti.
Bekúszik agyamba a ködös öntudat: ébredek már...
Szembenézni tomboló pokollal, az lenne jó,
Amíg az ébenfa óra is álmosan jár,
És nem szólintgat az idő, hogy hahó, hahó...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-02-10
|
Merengő
Gini, a vörös, rövid hajú matektanárnő becsukta az osztálykönyvet, majd kinyitotta az ablakot....
2026-02-08
|
Novella
Régi betyárok ról mende mondák alapján iródot a nevek meg változtásával.
2026-01-20
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-12-08
|
Merengő
A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?