A szoba csendes, hűvös. Mégis meleg bánat járja át,
Ott hever az ágyamon, míg főm fájás hasítja,
S úgy ropog, mint mikor szél ringat korhadt fát.
Ó, jaj, fáradt, fehér szemem is elvakítja.
Ablakom alatt hullámzó fűtenger, és dermedt a táj.
A hó mégsem esik, hogy enyhítené a fagyot...
S nem múlik a perc, az élet lüktetőn fáj,
Míg keresem a letűnt időt, mely elhagyott.
Csak némán integet egy-egy érzés még: a zsibbadt magány,
S ha volna vidám fény, visszaintenék neki,
Elfogadná szörnyű bűneimet is talán...
Így volna hát végre, aki csak őt szereti.
Bekúszik agyamba a ködös öntudat: ébredek már...
Szembenézni tomboló pokollal, az lenne jó,
Amíg az ébenfa óra is álmosan jár,
És nem szólintgat az idő, hogy hahó, hahó...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-22
|
Történetek
Olyan vadul kezdett rajtam ugrálni, hogy alig bírtam visszafogni magam, hogy ne üvöltsek a...
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
2026-04-25
|
Merengő
Gini a vörös bundával rendelkező róka egy padon ült és nyomkodta a mobiltelefonját. Az északi...
2026-04-16
|
Horror
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
2026-04-11
|
Horror
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Ha van lelked a szakításhoz,
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?