A "" kifejezés eredménye:

Abigelnek is pont két napba telt, míg erőt vett magán, s elhatározta, beszélni fog a kastély lakóival. Csütörtök délután még világos volt, s szüleinek azt mondta, elmegy kiszellőztetni a fejét. Mire a kastélyhoz ért, körülbelül háromnegyed óra is eltelt. A kapu tárva nyitva állt, mint mindig, hiszen ki akarná zaklatni a Furleint családot? Abigel lassan közeledett a kastély felé, s egyre jobban félt...

Pár szó a rövid áttekintő előzményről

A történetem régen kezdődött. Mármint a történet a könyv elején kezdődik, ami időben a könyv végén lesz régen. Először kicsit írok majd az életéről, hogy hosszabb legyen a regény. Igazából sohasem tudtam előzményt írni, nem is szerettem (nem, ezt nem Erick Kästnertől vettem át), de most mégis megpróbálom, hátha sikerül. Tehát, hogy növeljem a regény hosszát előzmény címen leírom ennek az érdekes embernek a gyermekkorát. Kicsit talán hézagosabban,...

- Ezt már megbeszéltük – nézett unokájára szemüvege felett az idős nő. - Úgy lesz, ahogy mondom – folytatta. - Mr. Ginger igazán jó parti. Nem tudom, mi lehet ellene a kifogásod!

- Például nem tetszik a külseje – válaszolt.

- Na és? A külső még nem minden – okította unokáját. – Ami számít, hogy nagy vagyona van, ezenkívül háza Londonban. Évente egyszer elmegy Párizsba és Badenbe – sorolta kedvező tulajdonságait az idős asszony...

Élni szörnyű. Valahogy ez az első gondolat, ami megfogalmazódott bennem. Egy kórházban fekszem, gépek pityegnek körülöttem. Két cső áll ki belőlem és szörnyen érzem magam. A szemem csukva van. Utálom a kórház szagát, de még a látványát is. Hangfoszlányokat hallok a szobám ajtaja elől. Anya és a doktor úr beszélgetnek. Nem értem miről, de lépteket hallok, majd ajtónyitódást. Lassan kinyitom a szemem. Látom, ahogy anya közeledik felém. Próbál mosolyt erőltetni az arcára, de nagyon nem megy...

Kopasz fenyők néznek,
reszketnek és félnek.
Az allék suhogó árnyain
lábnyomok kiáltanak:
"Akik jönnek, vigyázzanak!"

„Kedves Télapó! Hallottam róla, hogy Te teljesíted a gyerekek kívánságát. Én nem kérek édességet és csinos babákat, csak ennyit szeretnék kérni, hogy a plüss macim, akit nagyon szeretek egy napra legyen élő maci és tudjak vele beszélgetni, meg játszani, mert ő az egyetlen barátom a világon és nagyon szeretném, ha egyszer elmondhatná, hogy ő is úgy szeret-e engem, mint én őt! Köszönöm szépen: Lili”

Látom a végét a szivárvány fának,
lobbanó ággal belém hajol.
Te voltál a szép, én a sánta,
vigyáztál rám, mint a mankóm...