Kopasz fenyők néznek,
reszketnek és félnek.
Az allék suhogó árnyain
lábnyomok kiáltanak:
"Akik jönnek, vigyázzanak!"
A csillagok látnak
s csak egyre vágynak:
Ki komor fényükbe lép
a fák tövében járva,
várják Őket kar kitárva,
s öleljék kebelre,
az éjszakát legelve,
a halállal karöltve ők,
a tavaszi liliomot,
de csak a tél vihog ott.
Galambok esznek.
Kenyér, nesztek!
Éljetek még egy órát,
majd úgy is meghaltok.
Legalább morzsát kapjatok.
Nekem az sem jut.
Tőlem minden fut,
a tér, az idő, a hegyek.
Maradjatok kicsit még,
úgy is közel már a vég.
Nem figyeltek rám!
Kiszáradt a szám.
Minek sírtam? Kár volt.
A számat minek rágtam?
Elhagytatok mindahányan.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-07-16
|
Történetek
Egy fiatal lány, aki keresi mitől lesz igazán jó neki.
2025-07-06
|
Fantasy
A világ titkai sokszor sötétben rejtőznek, és a legnagyobb titok, amit az emberiség valaha...
2025-06-29
|
Novella
Smith sztárügyvéd egy szexualis ragadozó védelmét látja el.Az ügy egyértelműnek tűnik de a...
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Be van írva lelkembe a te képed
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Hozzászólások