A plüss mackó - aki egyszer élt

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány. A szüleivel élt egy kis lakásban, Budapest belvárosában. A ház elég lepukkant, szegényes volt, csak úgy, mint a család. A kislánynak, akit Lilinek hívtak, csak egy kis koszos plüssmackója volt. De nem is vágyott másra, hiszen nagyon szerette a kismackóját. Szegénynek már le volt szakadva az egyik füle, de szemei barátságosan néztek a külvilágba. Lili szülei már sokszor próbálták rávenni a kislányt, hogy vesznek neki valamilyen másik játékot, csak dobja már ki azt a koszos, szakadt mackót. Ilyenkor Lili mindig bevonult a szobájába és a mackót szorongatta és vigasztalta, hogy a szülei nem úgy gondolták, és nem akarták megbántani. Lili 5 éves volt, óvodába járt. Az óvodába nem voltak barátai, mert a többiek kinézték őt, azért, mert szegény családból származott és koszos, szakadt ruhákba járt. Lilit ez nem érdekelte, hiszen ott volt neki a plüssmacija. Vele beszélgetett, vele evett, vele játszott és vele aludt. Nem lehetett elvenni a kis játékot a kislány kezéből.

Esténként gyakran álmodta a kislány azt, hogy a plüss mackó egyszer feléled és tényleg igazi, élő barátja lehet. Sajnos tudta, hogy ez nem lehetséges, hiszen a plüss játékok nem élednek fel csak úgy. De mégis izgatta a dolog, így egyik nap odament az anyukájához és megkérdezte:
- Anya! Van valaki, aki teljesíti a gyerekek kívánságát? – kérdezte csillogó, kíváncsi szemekkel. Anyukája először nem értette a kérdést és egy pillanatig elgondolkozott, majd titokzatosan mosolyogva megszólalt:
- Igen, van. A Télapó! – mondta mosolyogva az anyuka. Lili szeme kikerekedett, hiszen ő még nem hallott a Télapóról. Érdeklődve hallgatta anyukája meséjét a jóságos öregemberről, aki minden télen bejárja az egész világot és teljesíti a gyerekek kívánságát.
- És honnan tudja ez a Télapó, hogy én mit szeretnék? – kérdezte rafináltan a kislány. Az anyukája ismét elmosolyodott, majd elmagyarázta Lilinek, hogy ennek a Télapónak bizony lehet levelet írni. Lili izgatottan futott be a szobájába. Anyukája érdeklődve ment be utána és látta, hogy Lili egy papírt és egy tollat készített ki az asztalra.
- Írd kérlek, amit mondok! – kérte az anyukáját, aki megsimogatta a kislány fejét, leült és várt. Lili is leült mellé, plüssmaciját a kezébe vette, és diktálni kezdte a levelet:

„Kedves Télapó! Hallottam róla, hogy Te teljesíted a gyerekek kívánságát. Én nem kérek édességet és csinos babákat, csak ennyit szeretnék kérni, hogy a plüss macim, akit nagyon szeretek egy napra legyen élő maci és tudjak vele beszélgetni, meg játszani, mert ő az egyetlen barátom a világon és nagyon szeretném, ha egyszer elmondhatná, hogy ő is úgy szeret-e engem, mint én őt! Köszönöm szépen: Lili”

Lili anyukájának a szíve összeszorult a fájdalomtól, mert nagyon jól tudta, hogy a kislánynak nem sikerült beilleszkednie az óvodába. A levelet egy borítékba tette, majd megcímezte és feladta a postán. A napok teltek és Lili anyukája el is felejtette már a levelet. De Lili nem. Ő egyenként számolta a napokat és várta, mikor jön el a Télapó. Az utolsó este izgatottan feküdt le. Macija nyakára egy piros masnit kötött és szeretettel fektette le őt aludni a saját kis ágyikójába, amit édesapja csinált neki kartondobozból. Kezdetben, csak egy kis kartondoboz volt, de később Lili kérésére kapott a kis doboz hintalábakat, illetve édesanyja kötött bele takarót és párnát. Később Lili rajzaival szépült a kis doboz. Lili elhatározta, hogy szülei tiltása ellenére fent marad és megvárja a Télapót, hogy vajon teljesíti-e a kérését. De az álom elég hamar elérte a kislányt és lassan lecsukódtak a pillái. Amint Lili egyenletesen szuszogni kezdett, azt ablakban feltűnt egy piros ruhás öregember, a Télapó. Lassan bemászott Lili szobájába, és a mackó felé indult. Elővett a zsákjából egy kis dobozt, majd a dobozban lévő csillogóporból a mackóra hintett egy picit. Majd megfordult, és ahogy jött, úgy el is tűnt. Most már két lényszuszogásának a hangja töltötte be a szobát.

Reggel Lili kinyitotta a szemét és körbenézett. Semmi jelet nem látott arra nézve, hogy a Télapó itt jár volna éjszaka a szobájába. Legörbülő szájjal mászott ki az ágyából és szokás szerint macijához sétált először. De a kis ágy üres volt. Lili megijedt és körbehordta a szemét a szobájában. Legnagyobb megdöbbenésére meglátta a macit, ahogy éppen beágyazott neki. Lili csak állt, és nézte, ahogy a plüss macija mozog, méghozzá ágyaz. Majd megfordult és széles vigyorral nézett Lilire.
- Jó reggelt! – köszönt a maci mosolyogva a kislánynak. Lili nem tudott megszólalni. A szemét lassan könnyek borították el. A kis macihoz rohant és megölelte. És ami a legjobb volt ebben az ölelésben az, hogy a kis mackó is visszaölelt. Lassan elengedték egymást és Lili megtörölte a szemét. A mackó most komolyan a kislány szemébe nézett.
- Ha bárki meglátja, hogy élek, azonnal elvesztem a lelkem és újra élettelen plüss játék leszek. Ezt jegyzed meg, kérlek! – kérte a kislányt a mackó, majd a komoly tekintet eltűnt az arcáról.
- Mit játszunk? – kérdezte vidáman és ugrándozni kezdett le- föl a szobába. Lili bólintott egyet, hogy megjegyezte, amit a maci mondott, majd elnevette magát azon, hogy vet cigánykereket és bukfencet a kis plüss maci. Ő is csatlakozott hozzá és pár perc múlva vígan ugrándozva táncoltak a szobában. A maci hirtelen megállt és leült a sarokba. Lili értetlenül meredt rá, majd rájött, hogy a maci miért lett hirtelen „élettelen”.

- Lili, Szívem! Fent vagy már? – hallotta meg anyukája hangját az ajtó mögül, majd egy másodperccel később nyílt is az ajtó és megjelent Lili anyukája.
-Ó! Hát Te mit csinálsz? – kérdezte anyukája nevetve, hiszen Lili éppen a bukfencből ért földet.
- Gyere le Szívem reggelizni! – mondta kedvesen az anyukája, és a kezét nyújtotta. Lili vidáman megfogta a kezét és elindultak lefelé. Majd a kislány hirtelen megtorpant.
- Várj, a macim! – jelentette ki határozottan a kislány és visszafutott a szobába.
- Te is kérsz? – súgta a macinak Lili, mire bólintott egyet. Lili vidáman fogta a hóna alá a kis plüsst és futott le a konyhába reggelizni. Anyukája már várta és két személyre terített meg: egy Lilinek és egy a mackójának. Ez minden reggel így ment, Lili anyukája már tudta, hogy a maci is „eszik”. De azt nem tudhatta, hogy most tényleg reggelizni fog a kis mackó is. Lili szokás szerint odarakta a tányérjára a reggelit, na meg persze a saját tányérját is megrakta minden finomsággal.
- Jó étvágyat! – mondta a macinak, aki csak egy szemrebbenéssel jelezte, hogy ő is ugyanezt kívánja Lilinek. A kislány anyukája kiment a konyhába és mosogatni, főzni kezdett. A maci ekkor ismét feléledt és ő is enni kezdett, csak úgy, mint Lili.
- Hmm. Ez finom! – jelentette ki mosolyogva a maci és hálásan nézett Lilire. A kislány elmosolyodott és boldogan evett ő is. Amikor mindketten befejezték, felmentek Lili szobájába. Nem láthatták az anyukája döbbent arcát, amikor észrevette, hogy a maci tányérja is üres.

- Gyere, fogócskázzunk! – kérte Lili a macit, aki boldogan bólintott és szaladni kezdett a lány elől. Nevetve futkároztak a szobában, majd pár perc múlva mindketten hangosan lihegve terültek el a puha szőnyegen, a padlón. A délelőtt hamar eltelt és azon kapták magukat, hogy már ebédelni hívják őket.
- Épp időben. Már megéheztem! - jelentette ki a maci és elindult a konyha felé. Lili utolérte, felkapta és úgy mentek be a konyhába. A maci ismét kapott tányért és ételt, és ismét el is fogyott. Ebéd után Lili anyukája csendes pihenőt hirdetett ki. A maci most kivételesen Lili mellett aludt az ágyban. Ezt ő maga kérte, és Lili is örült neki. Boldogan ölelték át egymást és úgy aludtak el. Késő délután ébredtek fel. Mindketten ismét kipihentek voltak, így bújócskáztak, kártyáztak és társasoztak is egyet. Ismét eljött az este és vacsorázni hívták őket. Lili ismét adott a macinak is enni, aki ezúttal is Jól lakott. Majd Lili anyukája megfürdette a kislányt és felkísérte a szobájába. Lili sajnálta, hogy ilyen korán le kellett feküdnie. A macit belerakta az ágyába, szépen betakarta és adott neki egy puszit - mint miden este. Azzal a különbséggel, hogy most ő is kapott egy puszit- persze észrevétlenül. Boldogan bújt be az ágyba és aludt el.

Másnap reggel Lili felnyitotta a szemeit és boldogan ugrott ki az ágyból. Szaladt a maci ágyához, de a kis maci élettelenül ott feküdt az ágyban, úgy, ahogy este hagyta. Lili szája legörbült és könnyek folytak le az arcán. De ahogy a macira nézett, a kis plüss játék arcán mosolyt vélt felfedezni. Az utolsó mosoly, abból az időből, amikor még élt.