A "" kifejezés eredménye:

Várok egy napot,
Ami szebbé teszi a más napot,
Várok egy alakot,
Aki szebbé teszi számomra a világot...

Én is vágyom a jóra,
Az ölelésre, a csókra...

Ahogy egyre jobban néztem a parkot, a lovas mintha kivált volna belőle, önálló életre kelve. Láttam a várost, ahogy akkor kinézhetett: nem volt aszfalt, nem volt beton, sőt a kocsik sem ilyenek voltak még. A fák csupasz ágain itt-ott párnákban ült meg a hó, az emberek őszi zekéiket már rég vastag téli mentékre váltották le, a nők vastag szoknyákban kísérték gyermekeiket, a fiatal szerelmesek megálltak egy-egy padnál, s leültek beszélgetni, s pár bizalmas csókot váltani...

Szegény nem tudja, hogy már semmi esélye. Felőlem görcsösen rángatózhatna a padlón a hisztériától, akkor sem lenne semmi változás az érzelmi világomban. Elegem van, lövök. Ő is rájön, hogy mire készülök. Pupillája óriásira tágul a félelemtől, szemének már csak a széle kék. Lassítva látom, ahogy az aranyszínű golyó becsapódik a fejébe a bal szeme fölött...

Egy lány és egy srác egymásra vár,
Szívük talán egy úton jár...

Talán az ablaküvegen lefolyó vízcseppeket, vagy a kertet nézi, ahol a füvet, a tujákat áztatja az eső. Végre megszólalt, de nem fordult hátra, úgy beszélt.
- Ha csak a lakása miatt aggódik, akkor fölöslegesen teszi. Annyival több fizetést kap, amennyi a lakása bérleti díja. Részemről ennek a beszélgetésnek itt vége, mert dolgom van. Írja alá a szerződést és menjen dolgozni, persze csak ha így megfelelnek a feltételek...