Egy mosolyfakasztó angyal útja

Kezdjük az elején... Megszülettél, fejlődsz, sok új dolgot megtanulsz, és tapasztalsz. Majd elindulsz életed útján. Van számtalan kis mellékút a fő utadon. Néha letérsz, elbuksz, visszatérsz. Tapasztaltabb vagy, de még mindig letérsz, elbuksz, visszatérsz. Van, akinek az útja egy úton van, a tiéden közel kerül hozzád. Van, hogy még kezedet is fogja, majd egyszer csak vagy elmegy egy mellékútra, vagy az ő útja lekanyarodik. Egyedül folytatod tovább.
Mész hirtelen, letérsz, de megint visszatérsz, mert rájössz, hogy elbuktad, van, hogy mellék utadon is fogja valaki a kezed, de a főutadra mindig egyedül térsz vissza. Jön valaki, te a főúton mész, megfogja a kezed, elengedi, megfogja, megint elengedik, mellék útra megy, de nélküled visszatér a közös útra, veled meg fogja kezed. Majd jön egy pillanat, megint letér, elengedi kezed, ezúttal el is kanyarodik. Kis idő után miközben sokan megfogják kezed, de te nem szorítod a kezüket, elmennek, lekanyarodnak. Majd visszatér a régi fél, egymás közeli úton vagytok, de nem fogjátok egymás kezét, csak támogatjátok egymást. Számtalanszor gondolkodsz, letérjek, ne térjek. De mielőtt bármit tennél, jön valaki, igazán kedves egy hullámhosszon vagytok sokáig csak egy úton mentek, de közel egymás mellet nem fogjátok egymás kezét. Néha mintha összeérne kezetek, de mind ketten azon vagytok, hogy á biztos nem szeretné a kezem fogni...

Egy nap ez kiderül, megfogjátok egymás kezét, van egy ilyen köteléketek is, meg egy művészi köteléketek is. Rövid idő után hirtelen elengedi kezed, eltávolodik, teljesen kiborulsz, a levegőben tapogatózol, azt hiszed csak sötét van, és azért nem látod, de tévedsz, nincs ott távolabb ment... Kicsit közelebb jön megint egy hullám hosszon vagytok, közben a művészi köteléketek erősül, szép szavakat intéztek egymás felé. Eljön egy fontos dátum, kapsz tőle egy dalt, aminek te vagy a múzsája. Megtudod, hogy ő is a te kezedet keresi, de valahogy húzódott köztetek egy fal, és nem tudjátok egy más kezét fogni. Ő a fal túloldalán még távolabb is kerül, nem beszéltek, te teljesen kiborulsz, mész utadon, de nem tudod hol vagy, nem tudod miért távolodik, nem tudod mért nem fogja kezed, elbizonytalanodsz, hogy a fő úton vagy, vagy a mellék úton, teljesen összeomolsz, csak lábaid visznek tovább, tele vagy reménnyel. Bár nem tudod mennyire reális lelassítasz, nem tudsz haladni, csak kullogsz mintha beakarnád várni őt, de azt sem tudod merre jár...