A Füzet

Én üres vagyok,

Mint egy új füzet.

A lapok túl nagyok,

S könnyen fognak tüzet.

De el nem éghetnek,

Hisz könnyem hullott érted,

S a lapok még nedvesek.

Tudod, hiába kérted,

Nélküled én nem élek,

Elmosódott, csúf, pacás

E füzet, attól félek.

Olyan vagy, mint bárki más,

Nem vagy te se jobb, se szebb,

Mégis a többi felett állsz.

Vagy csak én vagyok lentebb?

Te mit látsz, ha magadba szállsz?

Ha nézlek, én a mesét látom,

Mit ha olvas gyermek, felnőtt,

Nevetik: csupa ákom-bákom,

Az írója nagy bakot lőtt.


Ők nem látják, hogy tökéletes?