Én üres vagyok,
Mint egy új füzet.
A lapok túl nagyok,
S könnyen fognak tüzet.
De el nem éghetnek,
Hisz könnyem hullott érted,
S a lapok még nedvesek.
Tudod, hiába kérted,
Nélküled én nem élek,
Elmosódott, csúf, pacás
E füzet, attól félek.
Olyan vagy, mint bárki más,
Nem vagy te se jobb, se szebb,
Mégis a többi felett állsz.
Vagy csak én vagyok lentebb?
Te mit látsz, ha magadba szállsz?
Ha nézlek, én a mesét látom,
Mit ha olvas gyermek, felnőtt,
Nevetik: csupa ákom-bákom,
Az írója nagy bakot lőtt.
Ők nem látják, hogy tökéletes?
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-07
|
Történetek
Egy szombat kora délután belerúgtam az ajtófélfába s eltört a lábujjam, s ha ez nem lenne...
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Friss hozzászólások
Rémpásztor:
Bocsi, időbe telt, de feltölté...
2025-04-10 14:52
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Nehéz dolog, hogy ne szeress,
Nézem az arcod,
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?