A Költő

Néha teher az alkotás,

Ha a vers csak egy hasonmás,

Nem a lelkünkben élő szép,

Csak egy fakó-szürke kép.

De a vágy még tovább űz,

Alkotni benned ég a tűz.

Kénytelen vagy írni megint,

Akárki az, ki leint.


Ő ez nem értheti.

El nem képzelheti,

Mily csodás az írás!

A szavakkal játszadozás!

Leírni a vágyakat,

Megfejtve az álmokat.

Megélni és leírni,

Ábrádnjaink elérni.


Papíron beteljesül a szerelem,

Bevallom: ezt is szeretem.

Bár néha szétfeszít,

Teljesen kikészít,

De mégis megszületik,

De vannak, kik csak nevetik.

Monják: "Nekem nem tetszett!"

Na. Ezért nehéz írni verset!