A "" kifejezés eredménye:

Miközben radioaktív sugárral lőnek, hallom, ahogy a két orvos a biztonságos szomszéd szobában épp beszélget.
- Igen, egy EEG-t is el kellene végezni. Szólok a nővérnek, hogy készítsék elő a pácienst.
Szuper. Ne tessék félre érteni engem, az elektroencefalográfia egyáltalán nem fájdalmas, de egyszerűen nincs kedvem hozzá. Mit remélnek? Négy éve vagyok ebben az állapotban, eddig már párszor megcsinálták ezt rajtam, de a műszer szerint kómában vagyok, annak ellenére, hogy látok...

Aznap éppen kurvázni mentem. Emlékszem, nyár volt még és fülledt meleg, de annyira, hogy csak úgy gyöngyözött az ember homloka az izzadságtól. Viszont dacára annak, hogy ennyire megterhelő időjárás volt, sajnos sietnem kellett, hogy a megbeszélt időre odaérjek a csajokhoz - akik már biztosan lélegzetvisszafojtva vártak rám -, nehogy aztán az utolsó pillanatban még lemondják a dolgot...

Karinthy sírjánál:
Itt nyugszik, ki éltében nem nyugodott
Kivel egy ország kacagott
Humorát nyögték a nagyok
Megmutatta: Így irtatok...

Egyszer csak megálltunk. Egy nagy csattanás kizökkentett. Sikításokat hallottam kintről és ordítást. Éreztem, ahogy a támadóim eltűntek én, pedig a földre estem először nem láttam semmit, mert meg volt kötve a szemem.
Aztán megismertem a hangot, Leó hangja volt az.
- Fortuna jól vagy?
- Igen, azt hiszem igen.
- De honnan tudtad, hogy baj van, és itt vagyok?
Egyrészt már nem vagy bajban. Kettő gondoltam, hogy Airon küld utánad valakit...

bocsánat, ön biztos most meg van zavarodva, hogy most akkor mi is van? Kómában vagyok-e vagy sem? Az igazság az, hogy én is csak onnan tudom, hogy mondták nekem. Én sem így képzeltem a kómát, azt hittem, hogy egy nagy semmi, vagy egy álom, ami évekig tart. Azonban már az első pillanatban úgy mond „kitágult” a tudatom. Nem vicc, tényleg...