Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
Egy a halálon is átívelő barátság története.
Friss hozzászólások
HentaiG: Elég élvezetes lett,bàr én amú...
2025-10-22 08:24
Priap69: Kérlek, folytasd a történetet!...
2025-10-18 14:57
HentaiG: A jó hír az, hogy már kész a m...
2025-10-11 14:34
makk.marci: A Burgonya tulajdonképpen gyök...
2025-10-11 09:57
Arcady: Az, hogy a hajóskapitányok esk...
2025-10-09 22:32
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Nyugat (versikék)

Karinthy sírjánál:
Itt nyugszik, ki éltében nem nyugodott
Kivel egy ország kacagott
Humorát nyögték a nagyok
Megmutatta: Így irtatok.
Megalkotta az élcet, a fricskát
S csak a humorban nem ismerte a tréfát
Nyugodj hát mester odafenn a Mennyben
Hisz örökké élsz a nevetésben, és a szívekben

Társaság:
Kérdés, kinek írjak sírfeliratot
Hisz ők mind mind nagyok
Lelkük megmutatta az irányt
Távozásuk űrt hagyott, s hiányt
Most már a föld lett szűk otthonuk
S odafenn a Mennyben szól daluk
Fáklyájuk mégis a szívünkben ég
Mutatva merre a fény, a remény

Nyugat:
Kis folyóirat, pár száz olvasó
Néhány papírra vetett szó
Ez volt minden, s ez oly kevés
Mégis hivalkodó, és merész
Ez volt egykoron a Nyugat
Mely most is irányt mutat
S bár már nem száll a szó
Hallgat a toll, meghalt az író
De még most is jő az üzenet
Mutatva az utat, a jelet
Adózzunk hát némán emlékének
E feledhetetlen örök műnek

A költő fejfájára:
Meghalt a költő, megülték a gyászt
A penna elhagyatva, csendben vár
Csak a feledés ír üres sorokat
Zörgő levélként pusztuló csontokat

Hajdan vígan szólt az ének
A jövőben szárnyaló remények
Tisztán csengett a rím
Nem törve meg semmin

Óvón védte lelkét ki álmodta
De a sors most elsodorta
Elszállt tőlünk mint kimondott gondolat
S bezárultak búsan a verses oldalak

A költők:
A költők bohók, bolondok
hisz fejükben csapongó gondolatok
néha őrült, szomorú, vagy vidám
elemészti magát az élet viharán
s bár belőle fakadnak a szavak
néha másokról dalolnak
s néha ezért erősek az indulatok
mert a költők bohók bolondok
Hasonló versek
2828
Könycsepp hirdeti bánatom,
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
2657
Ha a csalódás tövise szúrta meg a szívedet,
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: