A "" kifejezés eredménye:

Te csak hívj,
Ahogy engem hív a szív.
Te hozzád!

Te csak szólj,
Kérlek, hogy ne szónokolj.
Nekem már...

Sok minden változik, de bizonyos dolgok nem: a „polgár”, aki a buszon vagy az orvosi váróban Vavyan Fable-t, Lőrincz L. Lászlót vagy Robin Cookot olvas, lelke mélyén nem hiszi el, hogy amit a kezében tart, ugyanolyan munkával készült, mint az a szék, amin ülve olvassa. Részben azért, mert ez persze nem is így van: elvégre az írás nem olyan, mint a favágás, vagy az ácsmesterség. Valahol minden munka kreativitást kíván, de az ún. művészeteknek ez lényegi sajátja...

Egyből tudom
ha rádnézek
hogy te ki vagy
milyen lélek

a gyors ítélkezés
rossz szokás
többet mond el
énrólam
és eredménye
legtöbbször...

Tavirózsa volt az a szerelem,
melynek gyökere nincs,
csak lebegett a vizen, csodás
szirmok, védőn óvó levelek,
halott lett, mikor hajszálindáit
elszakították, s...

Szerelem csúcs,
és mégis fáj,
Az élet lelohaszt,
Ám felvídít...

Elmentél, a nem szoltál
Egyedül hagytál, s már csak én vagyok egyedül
meg a magány ami fáj...

Azon az este angyal voltál,
Hajnalig tartó szent mise,
Vadul izzó monoton dobszó,
Percekre bár, de szelíd lett...

Egy kis faluban szálltunk meg, a helybéliek nagyon kedvesek voltak hozzánk.. Készségesen válaszolgattak a kérdéseimre is.. Nem írhatok nagyon sokat, mert érzem már a Hold hívó szavát, de amíg van emberi mivoltom le kell írnom életem történetét.. mielőtt sorsomat bevégezvén utolsó vadászatomra indulnék...