Egy kiolthatatlan vágy

Minden egy zimankós, téli éjjelen kezdődött.

De előtte némi előzmény:
Közeledett a karácsony, s mi úgy döntöttünk, hogy Erdélybe megyünk ünnepelni.. Hátborzongató volt ez az egész.. Tudvalevőleg nekem egy értekezletet kellett készítenem, az itt történt múltbeli szörnyűségekről, s épp ezért esett a választás, ezzel a sötét múlttal, s mitológiával rendelkező országrészre.. Románia gyönyörű volt.. Egy kis faluban szálltunk meg, a helybéliek nagyon kedvesek voltak hozzánk.. Készségesen válaszolgattak a kérdéseimre is.. Nem írhatok nagyon sokat, mert érzem már a Hold hívó szavát, de amíg van emberi mivoltom le kell írnom életem történetét.. mielőtt sorsomat bevégezvén utolsó vadászatomra indulnék... Azon az estén mindenki feszült volt.. az emberek féltek.. A rettegés megfertőzte az egész családomat, s anyum ragaszkodott ahhoz, hogy rögtön menjünk haza.. Én kitartottam amellett, hogy maradok, s befejezem a munkámat.. Nagy nehezen rávettem őket, hogy hagyjanak itt, s ők az első hajnali járattal hazautaztak.. Én biztonságban voltam a vendéglátónk házában..

Rick de Florance egy francia származású férfi volt, s nagyon kedves.. Ő vigyázott rám, óvott engem, s nem engedett a falutól nem messzi hatalmas erdősségbe.. Tartott valamitől szerintem.. de nem gondoltam komolynak.. Bár hallgattam volna intő szavaira.. Elhatároztam, hogy aznap éjjel, egy hónappal az után, hogy szüleim hazamentek, kimegyek a rengetegbe, hátha találok valami bizonyítékféleséget.. Ő ragaszkodott ahhoz, hogy velem tartson.. Nem akartam ellenkezni nagyon, mivel igazából féltem attól, ami várhat rám... ekkor még a legnagyobb bajom egy vaddisznó, vagy más vad volt... Nem is sejtettem, hogy ezeknél halálosabb dolgok is vannak az erdőben.. Eljött az az idő, mikor a sötétség leszállta a vidékre, s Rick a biztonság kedvéért, vagy babonából keresztet vett magához, s mindkettőnk nyakába fokhagymafüzért akasztott.. Én mondtam, hogy nekem nem kell, ezért első alkalommal megszabadultam tőle.. Láttam a férfin mennyire retteg, s felajánlottam neki, hogy maradjon itthon.. Hiába kérdeztem mi ez az egész, minek ez a sok minden.. erre ő csak annyit felelt: Megvéd a Rettenettől.. Én ezt megintcsak nem gondoltam komolynak..

Elindultunk nyílpuskával felfegyverkezve.. Rajtam egy sima fehér ing, s egy fekete nadrág volt, kísérőm viszont tetőtől talpig ezüstbe öltözött... Mikor megmosolyogtam, elkomorodott.. Csendben ballagtunk, s elértük az erdőt... Átléptük a \"határt\" s egyre beljebb merészkedtünk a Sötétségbe.. Mikor más jól a fák között jártunk, néha fel-felnéztem az égre.. A telihold fénye bederengte az egész rengeteget.. Luna volt az éjszakai vándor barátja, a sötétségben a Fény.. Ekkor még nem tudtuk, hogy a mai éjszaka erősen ránknyomja bélyegét, megpecsételve sorsunkat.. Ahogy csendben lépkedtünk, hirtelen idegen zajokra lettünk figyelmesek.. Ránéztem kísérőmre.. Rick már reszketett...~Késő van.. már túl késő...~suttogta, s én megijedtem.. Tovább indultunk, majd egy negyedóra múlva megtorpantam.. Ez a zaj túl közel volt ahhoz, hogy továbbra is biztonságban érezzem magam..

Ijedten fordultam jobbra-balra... Rémülten vettem észre.. Túl későn jöttem rá... Körbevettek minket.. Futásnak eredtem.. hallottam a léptek zaját.. a léptet, mely nem emberi volt... Hangos, velőtrázó kiáltás rázta fel a halálosan csendes, feszült erdőt.. A léptek most megálltak, s még mielőtt hátrafordulva felfedhettem volna követőm kilétét, az árny eltűnt a bokrok között.. A léptek távolodtak tőlem.. A kiáltás már elviselhetetlen volt.. Aztán hirtelen elnémult, s a rémisztő csend újfent rátelepedett a vidékre.. A csendtől már majd\’ beszakadt a dobhártyám.. Zihálva, sebesen dobogó szívvel rohantam vissza arra a helyre, ahol Rick-et utoljára láttam.. Elértem oda, de nem volt ott.. Néztem jobbra, balra.. Egyszercsak meghűlt ereimben a vér.. Egy üvöltés hasított az éjszakába.. Egy hang súgta nekem.. ez a diadal, a győzelem hangja..*-Rick!*kiáltottam fel, majd a vonyítás irányába kezdtem el futni.. Egy tisztásra értem, melynek közepén ott volt ő.. Parázsló tekintetét rámemelte... Megdermedtem a rémülettől...Kitátotta véres pofáját...Hirtelen, mintegy varázsütésre minden értelmet nyert.. Tekintetem a szörnyről az előtte heverő sötét kupacra siklott...Felordítottam a látványtól*-Rick!! Úristen, neeeeee!! Rick!!! *Ő feküdt ott.. vagyis az már nem volt teljesen ő.. csak ami maradt belőle...Rettegés töltött el.. Egyre több vonítás, egyre közelebbről..

Ahogy körbenéztem, a tisztást körülvevő, sötét bokrok rejtekéből fenyegetően villogó szempárok meredtek rám.. Mozdulni sem bírtam, csak kiszáradt torokkal, riadtan bámultam a tőlem alig fél méterre lévő lényt...A hányinger kerülgetett.. Egyszercsak megindult felém.. Futni akartam, rohanni el innen, de a lábam nem engedelmeskedett.. Hirtelen morgást hallottam magam mögül, s megfordulva egy hasonló várszomjas szörnyeteggel néztem farkasszemet.. Az rámvicsorgott, és erőteljesen meglódult felém.. Megfordultam, hogy meneküljek, de akkor a másik elrugaszkodott, s nekem ugrott.. Éreztem az erős, hatalmas, karmos mancsot a mellkasomon.. ő a földhöz szegezett, s én sikítottam.. pedig tudtam, hogy senki sem hallhatja meg.. Az Éjszaka gyermekei elől nem menekülhettem.. Mikor már egész testemet átjárta a föld hidege, a lény kitátotta pofáját, s minden erejével a vállamba mart.. Ordítottam az égető fájdalomtól, éreztem, hogy emberi lelkem mellé belémköltözik a Vérszomjas lény..\"mérge\" átjárta minden porcikámat...

Ekkor már nem bírtam tovább.. elájultam.. Mikor felébredtem, már a hajnal első sugarai világították meg az arcomat, elűzve a sötétség árnyait.. Kinyitottam a szemem, s fejemet oldalra fordítva pillantottam meg a véres foltot a vállamon.. Felálltam, s letéptem az ingem ujját, s láttam, hogy a sebem eltűnt.. Azt hittem csak álom volt, mivel Rick földi maradványait sem láttam sehol sem.. ha magamnál lettem volna, láttam volna az árulkodó, hatalmas nyomokat, meg a tőlem alig fél méterre lévő, vérrel itatott földdarabot.. Hazaindultam.. A faluba érve mindenki futni kezdett felém, aggódva, örülve hogy túléltem az erdő szörnyűségeit, majd mikor hozzám értek, elborzadva, néhányan kiabálva hátráltak.. Szemükben a rettegés vegyült a mély gyűlölettel, s én sietve sétáltam az ideiglenes lakhelyem felé.. Elérve a földbe gyökerezett a lábam.. Döbbenten meredtem az épületre..

Az még a leghihetetlenebb helyeken is fokhagymával, és keresztekkel volt teleaggatva.. Az emberek egyre csak gyűltek, s riadt-gyűlölködő pillantásuktól kísérve léptem az ajtóhoz.. Kicsit izgatottan nyomtam le a kilincset, de félelmem alaptalan volt.. nem történt semmi sem, s az emberek odakint sokan döbbenten felnyögtek.. Még nem tudhatták, vajon mivel állhatnak szemben.. Ezért a sok \"zöldség\", és kereszt.. De gondoltak mindenre: a feszületeket ezüstből öntötték ki.. A ház üresnek tűnt Rick fontoskodása nélkül.. s ekkor már tudtam, ami az erdőben történt nem álom volt.. de akkor hova lett a seb? Az emberek miért viselkedtek ilyen furcsán... Mi ez az egész fokhagymás-keresztezés? Ezek a kérdések gyötörtek.. A fürdőszoba felé indultam, hogy megmossam az arcom.. Lehajoltam a mosdókagylóba, hogy egy kis hideg vízzel felfrissítsem magam.. Mikor felegyenesedve a tükörbe néztem, újfent sikoly hagyta el az ajkaimat.. Hisz amit láttam az nem én voltam.. azaz nem teljesen.. Szőke hajam elfeketedett, kék szemem elkeskenyedett, s most égővörösben játszott.. A szám halványpirosból szinte fehérré vált, bár arcom ahhoz képest egészséges színben \"pompázott\"..Éreztem, a testem már nem csak az enyém.. Valami más is van még bennem...

Ami nappal elnyomásban \"szenved\", de éjjel ki tudja mi fog történni.. Félek...félek saját magamtól.. Rettegek.. Attól, ami azon a bizonyos estén belémköltözött.. És lassan besötétedik.. ülök az ablak mellett, s érzem a hívó szót.. de nem.. még ellenálok neki..be kell fejeznem a történetet.. Mikor aznap éjjel az első csillagok kigyúltak a sötét égen, bennem erősödött az érzés.. Éreztem, ahogy külsőm is változásnak indul.. Arcom megnyúlik, fogaim megnőnek, s tépőfogakká fejlődnek.. hamarosan fekete, sűrű szőr borítja.. Mélyen ülő tekintetem gyilkos.. Hátam meggörnyed, kezeim, s lábaim erős, tömzsi, hatalmas mancsokban végződő lábakká korcsulnak.. Mostanra már egész testemet szőr fedi.. Majd a torkomat hátborzongató üvöltés hagyja el.. Hogy a rettegés hangja-e?...nem.. Fiatal újoncként üdvözöltem Lunát.. a számunkra legszentebb dolgot.. az egyetlen dolgot, amit tisztelünk.. A vér hívó szavának engedve rontottam ki a házból, s menekültem az erdőbe.. Első vadászatom volt..

Jó préda volt.. nem szenvedett sokat.. A kegyetlenség uralt, a Vér szava hívott, s a vadászösztön hajtott, előbbre és előbbre.. Olthatatlan gyilkolási kényszer.. Ez volt éjjel.. Nappal egész normális életem volt.. Jobbára vámpírokra vadásztam.. Drakula utolsó vérvonalának kipusztítását tűztem ki fő életcélomnak.. utolsó példányukkal egy igen gazdag, s szerencsés vadászaton végeztem.. A Falka befogadott.. Ez az állapot közel 10 éve tart, s érzem, hogy a vérfarkasok alkonya nagyon közel van.. Az emberek rájöttek hogy mi a gyengénk.. Körülbelül egy éve vadásznak minket.. fegyvereikbe ezüst lövedékeket raktak.. Mára csak én maradtam.. és ahogy kinézek az ablakon, látom hogy sötétedik.. Hát ez volt az én történetem, s hamarosan abba kell hagynom.. Nem bírok többet írni...túl erős a hívószó.. már tudom mi lesz.. Lassan megnyúlik az arcom...S szemem újra gyilkos fénnyel izzik...elkezdődött...
Ez innentől a megfoghatatlan, földöntúli része a történetnek, a befejezés..

Átváltoztam.. Orrlyukam kitágul, ahogy magamba szívom az éltető gyenge vérszagot.. Újfent vadász lettem, s egyben vad is.. Üldöző, s üldözött egyben.. Berontottam az erdőbe.. én is a Hold-gyermekei közé tartozok, s én vagyok az utolsó.. Életem utolsó hajszája kezdődik meg ezen az éjjelen.. Áldozatot áldozatra halmozok.. termékeny vadászat a mai.. egy tisztásra érek, üldöznek a falubeliek.. Gyengülök.. A Hold-gyermekeinek itt van a vége... Körülvettek.. Mélyen ülő, parázsló tekintetemben a félelem szikrája csillan.. Hirtelen dördülések sorozata hasít bele a csendbe, s az ezüstgolyók átlyukasztják bőrömet.. Mélyről jövő üvöltéssel búcsúzok a fenséges Lunától, majd a szörny üvöltése, egy sokat szenvedett, fiatal lány sikolyába megy át..

A lövedékek hatására visszaváltoztam, s emberi alakot öltöttem.. De lelkem halhatatlan, felszáll testvéreim közé, Anyánk ölelő karjaiba.. Minden teliholdban ott vagyunk, s puszta emlékünk is rettegést lop az emberek szívébe.. Maradandót alkottunk, s így utólag belátom, hogy azon a bizonyos éjjelen, 10 évvel ezelőtt, a Holdanya átkozott áldását kaptam meg...Ez jutalom volt. .Kár, hogy későn jöttem rá..