Azon az este angyal voltál,
Hajnalig tartó szent mise,
Vadul izzó monoton dobszó,
Percekre bár, de szelíd lett.
Az ég sötétje zölden izzott,
Kecses lábakon járt a Hold,
Titkos csillag csókot vátott,
S egy árny érintés felkarolt!
Ezüst köpenyt húz a remény,
Szőkés ruhába ötözött,
Lágy rejtelmek selymes hangján,
Egy lett a mindenség fölött!
Magasba nézve szárnyra kapott,
S mosolygott a fehér lobogó!
Míg zaklatottan zakatolva
Szellővé vált a tűzgolyó.
Különös időt élt a felleg,
Nedves cseppek rejtelmes jelét,
Hol verve hevert a küzdő sereg,
Megtörölte könnyező szemét.
Nem volt hely e zafír világban,
A lebegő kéz hát elereszt,
S átzuhanva ezer világon,
Ím testén a kereszt sem remeg.
A jósnő vár, s merengve figyel.
Sápadó arcán a félsz remeg:
Vörös kártlyák találkozása,
Csobogó vér, szakadó erek.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-31
|
Sci-fi
A bázison a szolgálat nem jelentett jelentős kihívást , és egy űrhajósnak a magányt is el...
2026-05-27
|
Merengő
Irodalmi felmérő szórakoztató regényíróknak.<br />
<br />
<br />
<br />
1. Szükséges – e szórakoztató...
2026-05-25
|
Sci-fi
– Béla, mit tapasztalt?<br />
– Éjjel mentem hazafelé a kocsmából és az út mellett láttam...
2026-05-22
|
Történetek
Olyan vadul kezdett rajtam ugrálni, hogy alig bírtam visszafogni magam, hogy ne üvöltsek a...
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Egyébbként tetszett.