Azon az este angyal voltál,
Hajnalig tartó szent mise,
Vadul izzó monoton dobszó,
Percekre bár, de szelíd lett.
Az ég sötétje zölden izzott,
Kecses lábakon járt a Hold,
Titkos csillag csókot vátott,
S egy árny érintés felkarolt!
Ezüst köpenyt húz a remény,
Szőkés ruhába ötözött,
Lágy rejtelmek selymes hangján,
Egy lett a mindenség fölött!
Magasba nézve szárnyra kapott,
S mosolygott a fehér lobogó!
Míg zaklatottan zakatolva
Szellővé vált a tűzgolyó.
Különös időt élt a felleg,
Nedves cseppek rejtelmes jelét,
Hol verve hevert a küzdő sereg,
Megtörölte könnyező szemét.
Nem volt hely e zafír világban,
A lebegő kéz hát elereszt,
S átzuhanva ezer világon,
Ím testén a kereszt sem remeg.
A jósnő vár, s merengve figyel.
Sápadó arcán a félsz remeg:
Vörös kártlyák találkozása,
Csobogó vér, szakadó erek.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-12-08
|
Merengő
A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös,...
2025-12-04
|
Fantasy
A Magyar One Piece egy melléktörténet, amely hűen illeszkedik az eredeti One Piece univerzumhoz...
2025-10-27
|
Horror
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
2025-10-15
|
Merengő
Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-13 00:00:00
|
Versek
A lágy csókot ne siesd el,
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-11 00:00:00
|
Versek
Idd tekintetét napestig,
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
Hozzászólások
Egyébbként tetszett.