A mélybe zuhanok

Ezer meg ezer könnyet hullatam miattad,
Mostmár tudom, az ellenségem vagy!
Te vagy a végzetem, kínzol örökké,
Miattad szenvedek, s leszek a pokolé.
De te nem hallgatod könyörgésem,
Mosolyogsz, látván szenvedésem.
Éjszakákat sírok át csakis miattad,
Hogy boldog legyek sohasem hagytad.
Leesek miattad, örökre lezuhanok,
Apróm emléket, vérfoltokat hagyok.
Csak zuhanok a sötétsége, ahova taszítottál,
Bár utáltál, nekem mégis sokat számítottál.
Álmomban is mindig csak rád gondolok,
Éjszakánként érted véresen kiáltozok.
És te, te még most sem veszed észre,
Hogy miattad kerülök most a mélybe!
Segítségért kiáltok hangosan neked,
De te nem hallasz, nem nyújtod kezed.
Leesek miattad, örökre lezuhanok,
Apróm emléket, vérfoltokat hagyok.
Csak zuhanok a sötétsége, ahova taszítottál,
Tényleg úgy gondolod, jobb nekem a halál?
Ridegség, sötétség, hideg futkos hátamon,
Bár ne látnám, de szemedben ott van a szánalom.
Látod, hogy miattad sírok és szenvedek,
Gyilkos tőröm fogom, hamarosan elvérzek.
Mert leesek miattad, örökre lezuhanok,
Itt nem segítenek már semmilyen angyalok..
Darabokra török e hideg éjszakában,
Érzéseim itthagyva testem minden hanvában.
Elvesztem szörnyű, hűvös éjszakában,
Nem látlak többet, meghalok a magányban!

Lencsés Anita
2004. augusztus 4.

Javítva: 2005. 02. 15.