A "" kifejezés eredménye:

A végzet után bevégeztem,
Feladatom, melyet elkezdtem,
Lezártam, mit nem sikerült,
Inopiám nyakamra ült...

Azt akartam mondani. Neki. Senki másnak. Neki el kell mondanom. Hogy szeretem. Hogy soha senkit, hogy ennyire. Hogy most nagyon komolyan. Hogy én ezt komolyan gondolom. Szeretném a fülébe súgni, szeretném azt mondani neki, hogy ezt tudnia kell, egy gyertyafényes szobában, valahol, mindentől távol, egyedül, teljesen egyedül, ahol az ember azt hiszi, hogy mindent el tud mondani, hogy majd képet fest az érzelmével, és akkor megáll az idő. De nem. Mert átgondoltam...

- Van olyan személy, akit gyanúsít?
- Bárki lehetett, aki hozzáfért a kulcsokhoz, de ez még nem elég. Ismernie kellett a beosztásokat, és tudnia kellett, hogy mikor meddig maradhat.
- Kicserélték a zárakat?
- Már az első alkalom után.
- Figyelte a kulcsokat? - látta meg az őr katonás rendszeretetét a lány.
- Igen. Már az első alkalom után gipsznyomokat találtam rajtuk.
- Gondolom újabb zárcserére nem került sor.
- Nem - vágta rá gondolkodás nélkül...

Ül a fa alatt.
A tavasz első illata
Lágyan ring a szél,
És szerelmekről mesél...

Bízok bened,de te becsapsz:
újra meg újra,
Félek,soha nem térek már rá a helyes
útra.
Félek,hogy minden szerelem ábrán és
hiú,
Hogy átver minden egyes fiú......

Mély s csillapíthatatlan fájdalom,
Kínzó, s gyötrő rémálom.
Szívbe hatoló, kegyetlen gyötrelem
Reménytelen, s keserves szerelem...

Tűrném a fájdalmat
S bármit megtennék érted
Kinzó gyötrelmeken át felvagdosnám a testemet
S az erekből kibuggyanó vörös vérrel
(Mely én vagyok az én testem része)

Elolvasom »