Tűrném a fájdalmat

Tűrném a fájdalmat
S bármit megtennék érted
Kinzó gyötrelmeken át felvagdosnám a testemet
S az erekből kibuggyanó vörös vérrel
(Mely én vagyok az én testem része)
Azzal festeném be a világot vörös színűre.
Tűrném a fájdalmat
S összeszorított fogakkal markolnám a földet
Hisz’ gyötrelmes kínok közt mennék át
Mire elfolyna belőlem az élet.
Remegő ujjal, melyből kifacsarnám
Az utolsó csepp vért is
Azzal a csepp vérrel festeném be
A liliom ártatlan szirmait
Tűrném a fájdalmat
Csakhogy az eget s földet
Olyan színűre festhessem
Mint az a szerelem
Amit irántad érzek
Az a csodálatos és végtelen szerelem
Ami mély és lángoló
S ami az életet jelenti nekem
Tűrném a féjdalmat
Csak hogy bármerre nézzél azt lásd
Hogy érted mindent megteszek
Tűrném a fájdalmat
Azért hogy tudd mennyire szeretlek!