A "" kifejezés eredménye:

Fájdalma elviselhetetlen volt, de fogait összeszorítva tűrte a kínokat és azon gondolkozott, most mit tegyen. Hason csúszva próbált távolabb jutni a motortól, hisz az a lény biztos ott keresné először. Nem jutott túl messze, mert orrát megcsapta a farkasember bűze, de mire hátra nézett volna, hátára egy láb nehezedett és belenyomta arcát és egész testét a hóba. Nem tudott védekezni, energiája percről percre csökkent, ám hírtelen a fájdalma a tető pontjára érkezett...

Szeretnék semmivé lenni
Vagy fent a felhőkön heverni
Szeretnék érzéketlen lenni
Hogy ne bánthasson engem senki ...

Ha a lélek kimegy a testből csodálatos helyeket lát,
Hegyeken, völgyeken, tengereken repül át.
Aztán elér egy völgybe,
Aminek neve Elfele...

Szívem megszakad,
Lelkem sírva fakad,
Szeretetem elapad,
Szemem csak könnyet ad...

Szeretnélek téged örökké szeretni,
Két karommal szorosan átölelni.
Édes ajkadra forró csókot adni,
Minden reggel melleted ébredni...

Különös.
Itt állok a csontjaid felett, s nem érzek semmit,
Csőröm letépte már róla az utolsó fecnit.
Nekem te csak hús voltál semmi más,
S én voltam egyedül az üldöző...

Szint hoztál szürke napjaimba,
Zengett a fülem álmomban.
Egymás karjait kerestük,
Régóta nem szerettünk! ...

Nagyon fáj…! Szükségem van rá! Kell nekem, és meg is fogom szerezni! Itt akarom hagyni ezt az átkozott helyet! Az ablakok rácsosak, az ajtókat este mindig zárják. Még a kertbe is csak kísérettel mehetünk ki. Komolyan, mint egy elmegyógyintézet. Nem engedik, hogy zenét hallgassak. Pedig mennyire szükségem lenne rá… és Danre is...

-“Anya, nem kellett volna már feljönnie? – kérdezte Ramóna kissé aggódva.
-“De igen kicsim, - ölelte hirtelen magához Ágnes a lányt, mintha csak azzal az érzékeny női hatodik érzékével megérezte volna, hogy nagy a baj.
János eközben kezdte nagyon szörnyen érezni magát, testének minden sejtje levegőért kiáltott, s tudta, ha nem jut hozzá, belehalhat. Egyre csak süllyedt a dermesztő hideg vízben, tüdeje mintha csak szét akarna robbanni, már képtelen volt bármit is tenni...

Eközben minden tekintet a fiúra szegeződött, tudta, egyedül maradt több ezer rajongóval, akik bármikor felugorhatnak a színpadra, vagy összeverekedhetnek.
De valahogyan még sem félt, élvezte a tekinteteket, szinte simogatták őt.
- Milyen furcsa… Két órával ezelőtt még kapartam a falat, mert ki kell állnom ide… - vallotta be. Ismét mosoly, néha még kuncogás is felhangzott. – Most viszont jó itt… Tehát… Csak annyi hogy kiszállok a G.O.D - ból…