A "" kifejezés eredménye:

Sugárzó tekintetetében, édes mosolyát nézem
Oly szép, szemem nem érdemli meg, hogy lássa
Ilyen teremtésnek a világon nincs párja
Levenni róla a tekintetem nem tudom, nézem......

A Föld nevű bolygón, melyet az ott élő óriási, magukat rettenetes gyíknak nevező élőlények uraltak, csend és béke honolt. Persze a természet körforgását leszámítva, azaz hogy az erősebb megöli a gyengébbet: a béke nem is e szempontból értendő, hanem a már említett természet zavartalan körforgására kell érteni...

- Most meg merre? – nézett körül, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve balra indult. –Talán várnom kéne… - torpant meg. –Biztos keresnek… - rémülten nézett maga mögé, de a sötétségen kívül nem látott semmit. Fáradtan támasztotta karjának a vizes homlokát, és hevesen zihált. Hallgatózott. Trappolásra figyelt fel, hegyezni kezdte a fülét, és lélegzetvisszafojtva várta az eseményeket.
- Megszökött! - üvöltötte valaki...

Ne bántsatok! Nem tettem semmit!
Ne sajnáljatok! Nem tettem semmit!
Semmit azért, hogy velem maradj,
már akkor is csak egy senki voltam,
már akkor is az elején feladtam...

Szomorú vagyok,
Mert enyém a bánat,
Szomorú vagyok,
Mert lelkem oly’ fáradt...