Szomorú vagyok...

Szomorú vagyok,
Mert enyém a bánat,
Szomorú vagyok,
Mert lelkem oly’ fáradt.

Pihenni szeretne,
Megszűnni örökre,
Hogy ne bántsák mások,
Ne fájjon semmise.

De gyáva az agy,
S félt megtenni,
azt
’Miért a szív,
Nem győzött esedezni:

Halálát várta,
És lélegzett nagyot,
De megállt a kés,
S a test lerogyott.

Félt a haláltól,
De élni sem akart,
„Marad a szenvedés?”
Kérdezte hamar.

Választ nem kapott,
Ez volt a jel,
„Van még remény?”
Élnie kell???