Gerda

Sugárzó tekintetetében, édes mosolyát nézem
Oly szép, szemem nem érdemli meg, hogy lássa
Ilyen teremtésnek a világon nincs párja
Levenni róla a tekintetem nem tudom, nézem.

Édes mosolyától megrészegülten tántorgok
Most csak őt senki mást sem látok
Érzem lassan felemészt a bíborló szerelem tüze
de mindig csak egy kostólást ad nekem az élet vize.

Milyen szépen cseng most e név
S az ő halk tükrét sose nézd
E gyönyörű lányt Gerdának hívják
Én most róla álmodok mégis szidják.