A "" kifejezés eredménye:

E versbe foglalom, mi az mit érzek.
Papirra vetem, mert elmondani félek.
Leirom most, mi lelkemet nyomja.
Mi az én szivemnek, a legnagyobb gondja...

Biztos vagyok benne, hogy sokan tudják, milyen várni valakire úgy, hogy tudod, nem fog eljönni… Én is az eszemmel tudom, de mikor fogadja el ezt a szívem is? Minden nap várom, hogy visszatérjen…

A Vezér is ott lovagolt, hetykén ülte meg lovát, előtte zászlósa kocogott. A fekete alapon a kardot körbeölelő sárkány okádta tüzes gömbjeit. Körülötte legdicsőbb katonái: Barwan, aki egymaga vert le egy parasztfelkelést a Keleti Földeken, arán csúnya sebhelyet viselt...

Ölelte, kissé szorította, magába szívta a nő illatát, hogy emlékezzen rá a következő könyvtári találkáig. Elengedte, de nem messzire, nehogy megszökjön, Laura szemébe nézett, éreztetni akarta a vágyat, az ajkak csókra éhes vágyát s sikerült, látta, Ajkuk egymásra vágyott, most nem szavakat kell használni. Lassan közeledtek egymáshoz, összeforrtak, lágy csók volt, alig-alig csak, amolyan lehet-e még kérdés volt benne. Lehetett, játszadoztak, élvezték egymás ízét, vibrált a levegő, megszűnt...

Nem rég még hittem
felhőtlen boldogság és örökélet,
De most sápadtan lézengek.
A semmibe nézek, halkan emlékezem...

Zsivóckije ljúgyi
A kezemból húlt ki,
álmomban a pohár,
melyből ittam életnek dalát s humorát...