Kint csend honol, s bennem is,
A táj üres, a szívem is.
Nincs egy hang, se egy zaj,
Csak néma csend és én magam.
Én magam, s a csillagok,
Engem néznek, tudom jól.
A Hold is ragyog szüntelen,
Szomorúan, de kedvesen.
Kedvesen, fényét rám eresztve,
Arra a helyre, hol éppen ültem.
Gondolataimban elmerengve,
Azért rásandítottam reménykedve.
Reménykedve, könyörgő szemmel,
Legyen jobb minden az életemben.
De tudom jól, nem változik semmi,
S egyedül maradok életem végéig.
Életem végéig, csak ürességgel telve,
Semmi érzelem nélkül, keservesen.
Fájdalmat okozva saját magamnak,
Mert egy senki vagyok, s hasztalan.
Hasztalan, így élnem nem kell,
Becsukom szemem, s ugrok a mélybe.
A sötétség elnyeli a lelkem,
S én ott maradok... immár örökre.
2006.08.11.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-10-27
|
Horror
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
2025-10-15
|
Merengő
Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Ha van lelked a szakításhoz,
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Hozzászólások
őszintén kérem a válaszokat