Kint csend honol, s bennem is,
A táj üres, a szívem is.
Nincs egy hang, se egy zaj,
Csak néma csend és én magam.
Én magam, s a csillagok,
Engem néznek, tudom jól.
A Hold is ragyog szüntelen,
Szomorúan, de kedvesen.
Kedvesen, fényét rám eresztve,
Arra a helyre, hol éppen ültem.
Gondolataimban elmerengve,
Azért rásandítottam reménykedve.
Reménykedve, könyörgő szemmel,
Legyen jobb minden az életemben.
De tudom jól, nem változik semmi,
S egyedül maradok életem végéig.
Életem végéig, csak ürességgel telve,
Semmi érzelem nélkül, keservesen.
Fájdalmat okozva saját magamnak,
Mert egy senki vagyok, s hasztalan.
Hasztalan, így élnem nem kell,
Becsukom szemem, s ugrok a mélybe.
A sötétség elnyeli a lelkem,
S én ott maradok... immár örökre.
2006.08.11.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-15 00:00:00
|
Egyéb
Ha a csalódás tövise szúrta meg a szívedet,
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Álomvilág álomkép
Álmodni álomszép.
Álmodd az álmaidat,
Álmodd meg vágyaidat!
Álmodni álomszép.
Álmodd az álmaidat,
Álmodd meg vágyaidat!
Hozzászólások
őszintén kérem a válaszokat