Jóideje nem látom
az aranyló nap lementét,
az őszülő fáknak
lassan hulló levelét.
Jóideje nem érzem
a simogató szelet,
s nem látom a felhőket sem
a közeli tó felett.
Jóideje nem nézem
az emberek arcát,
s nem hallom világuknak
bús-kegyetlen harcát.
Jóideje immár,
hogy téged sem látlak,
s magamban a padon ülve
mindhiába várlak.
Jóideje annak is,
hogy csak a hideg föld takar,
és siratni csupán a fán lakó
feketerigó akar.
Jóideje annak,
hogy földi lét nélkül vagyok,
csak az emlék maradt nekem,
mit most hátrahagyok.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-02-10
|
Merengő
Gini, a vörös, rövid hajú matektanárnő becsukta az osztálykönyvet, majd kinyitotta az ablakot....
2026-02-08
|
Novella
Régi betyárok ról mende mondák alapján iródot a nevek meg változtásával.
2026-01-20
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-13 00:00:00
|
Versek
A lágy csókot ne siesd el,
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-21 00:00:00
|
Versek
Egy vérző szív mely már alig dobog,
Egy...
Egy...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?
artemyss ·
Szívszaggató. Fájdalmas. Gyönyörű. 