Jóideje...

Jóideje nem látom
az aranyló nap lementét,
az őszülő fáknak
lassan hulló levelét.
Jóideje nem érzem
a simogató szelet,
s nem látom a felhőket sem
a közeli tó felett.
Jóideje nem nézem
az emberek arcát,
s nem hallom világuknak
bús-kegyetlen harcát.

Jóideje immár,
hogy téged sem látlak,
s magamban a padon ülve
mindhiába várlak.
Jóideje annak is,
hogy csak a hideg föld takar,
és siratni csupán a fán lakó
feketerigó akar.
Jóideje annak,
hogy földi lét nélkül vagyok,
csak az emlék maradt nekem,
mit most hátrahagyok.