Jóideje nem látom
az aranyló nap lementét,
az őszülő fáknak
lassan hulló levelét.
Jóideje nem érzem
a simogató szelet,
s nem látom a felhőket sem
a közeli tó felett.
Jóideje nem nézem
az emberek arcát,
s nem hallom világuknak
bús-kegyetlen harcát.
Jóideje immár,
hogy téged sem látlak,
s magamban a padon ülve
mindhiába várlak.
Jóideje annak is,
hogy csak a hideg föld takar,
és siratni csupán a fán lakó
feketerigó akar.
Jóideje annak,
hogy földi lét nélkül vagyok,
csak az emlék maradt nekem,
mit most hátrahagyok.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-11-22
|
Novella
Ebben a rövid történetben egy idős bácsi jelenik meg a kertvárosi kis kocsma ajtajában kutyájával....
2024-11-19
|
Novella
Édesanyja és unokabátyja szexualitásának egy kislányra gyakorolt hatása.
2024-11-18
|
Novella
Egy tanárnő igyekszik meggyőzni tanítványát, végül saját csapdájába esik.
2024-11-17
|
Novella
A helyszín Argentína.Miguel és párja Sofia életük versenyére készülnek.Vajon győzelmet vagy...
2024-11-11
|
Egyéb
Carlos mindent kézben tartott... amíg nem találkozott Angelinával…
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Ezer seb, mi ezerszer kifakadt,
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Bízd a végzetre mindened,
mert a léleknek...
mert a léleknek...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?
artemyss ·
Szívszaggató. Fájdalmas. Gyönyörű. 