Jóideje nem látom
az aranyló nap lementét,
az őszülő fáknak
lassan hulló levelét.
Jóideje nem érzem
a simogató szelet,
s nem látom a felhőket sem
a közeli tó felett.
Jóideje nem nézem
az emberek arcát,
s nem hallom világuknak
bús-kegyetlen harcát.
Jóideje immár,
hogy téged sem látlak,
s magamban a padon ülve
mindhiába várlak.
Jóideje annak is,
hogy csak a hideg föld takar,
és siratni csupán a fán lakó
feketerigó akar.
Jóideje annak,
hogy földi lét nélkül vagyok,
csak az emlék maradt nekem,
mit most hátrahagyok.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
2025-09-27
|
Novella
Viktor az író elveszti ihletét végül némi segítséggel ugyan de újra rátalál.
2025-09-25
|
Novella
Lea és társa Jázmin a két prostituált egy villát bérelnek ahol fogadják a kuncsaftjaikat....
2025-09-14
|
Novella
Andrés atya meghallgatja a hívek szexuális bűneit,egészen addig amíg saját vágyaival lesz...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2001-09-16 00:00:00
|
Versek
Benyitottam a hálóba és a következő kép tárult elém: feleségem hanyatt fekszik, lábait szétrakja és a szomszéd Zsuzsa feleségem lábai között van négykézláb és nyalja feleségem pináját. Zsuzsa...
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Egy nap sem múlik el, hogy rád ne gondolnék,
Egy...
Egy...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?
artemyss ·
Szívszaggató. Fájdalmas. Gyönyörű. 