Jóideje nem látom
az aranyló nap lementét,
az őszülő fáknak
lassan hulló levelét.
Jóideje nem érzem
a simogató szelet,
s nem látom a felhőket sem
a közeli tó felett.
Jóideje nem nézem
az emberek arcát,
s nem hallom világuknak
bús-kegyetlen harcát.
Jóideje immár,
hogy téged sem látlak,
s magamban a padon ülve
mindhiába várlak.
Jóideje annak is,
hogy csak a hideg föld takar,
és siratni csupán a fán lakó
feketerigó akar.
Jóideje annak,
hogy földi lét nélkül vagyok,
csak az emlék maradt nekem,
mit most hátrahagyok.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-16
|
Horror
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
2026-04-11
|
Horror
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...