Elveszett

Sötétség és fény,
Két kéz mely a ködbe vész.
Sötétség van körülöttem,
Csak a fény melegét érzem.

Drága napsugár,
Szivem erre vár.
Reszketve ülök a csendben,
Nézek az ürességben.

Itt nincs se tér se idő,
Megállt minden,senki se jő.
Egyedül ,magányosan,
Hangom elvész a szavakban.

Fagy van és jég,
Meddig lesz ez még?

Drága napsugár,
Szivem erre vár.
Kérlek melegitsd fel lelekem,
Hogy az utat megleljem.

A kiutat keresem,
De nem vezet senki sem.
Megyek arany fonaladon,
Az ut végét is lassan látom.

Többé nem siránkozok,
Látod bátor leányod vagyok.
Mindennel szembe szállok,
Nem félek,megyek,rohanok.

Keresni, kutatni fogom,
A tervemet fel nem adhatom.
Megtalálom saját arcom,
A régi leszek ,erre vágyom.


Legyél te a támaszom,
Drága Anyám, barátom.
Fogd a kezem és ránts fel innen,
Terhemet ne kelljen vinnem.

Magam mögött hagyok mindent,
A sötétben, lent a mélyben.
Nem fogok többé egyedül lenni,
Magamra fogok ujra találni.

Neked is kivánom ezt te drága,
Te voltál egykor szivem szivárványa.
Lásd hova lettem nélküled,
Keresem elveszett részemet.

Pótolni tudom nem lehet,
Köszönöm a sok szeretet.
Amit kaptál vissza nem kérem,
Emlékeimbe belevésem.