A "" kifejezés eredménye:

Sötétben űlök, nem jön a fény,
Nincs már könny, csak halott remény,
Megállt a szív, nem remeg a kéz,
Eljött a halál, elmúlt a vész ...

Sas szárnyaim légörvényeket kavarnak. Büszkén felvetem fejem. Az árnyékom végigfut az emberek arcán. Kicsit megrémülnek, mikor közelebb repülök hozzájuk. Aztán mégis ujjonganak és tapsolnak. A gyerekeiket felemelik, hogy jobban lássanak.
De ez nem az igazság. Ők lent vannak, én fent. Félelmetes. Én félek.

Egy elveszett toll sír magában,
Elhagyta gazdája.
Kék, ragadós tinta-könnyel,
Vágyódik utána...

A gondolatait valami zavarta, amit tudta, hogy nem lenne szabad figyelmen kívül hagyni, de mielőtt kitalálhatta volna a zavarát a horda, és a védelem összeütköztek. A dárdák süvítése, a fejszék, harci szekercék suhogása minden mást elnémított...

Fehér koponya vigyorog,
az égen egy helyben toporog.
Vadász hangja harsan,
viszi a szél, zavarja
a fekete árnyat,
üldözi, hívja...

Manikűröztem
boldogan egy reggelen,
olyanon, amilyenen
együtt szoktunk
körmöt festeni:
Te és én.
Mint egy kis pár...