Sötét van

Sötétben űlök, nem jön a fény,
Nincs már könny, csak halott remény,
Megállt a szív, nem remeg a kéz,
Eljött a halál, elmúlt a vész

Még ha a test él is, a szív megszakadt,
Sebzett szívvel szeretni nem szabad,
Mert a sebzett szív mást is megsebez,
Ily könnyelműséget megtenni nem lehet

S a létezés elviselhetetlen mélypontján
Szívem szerelme nem gondol rám
Körülöttem áll a sok kapzsi lélek,
Ki kaphatja meg összetört szívem

Egynek sem eladó, nem is lehet
Ha minden darabja egy embert szeret,
A tehetetlenség marcangol, éget,
Hogyan vethetnék ennek véget,

Küzdjek, vagy engedjem el?
Akadhat még szívében számomra hely?
Egy viharos kapcsolat utolsó darabja,
Ha az ember a reményt végleg feladja

De van még erőm, még küzdhetek,
Érted ha kell tűzbe megyek
Ha törik, ha szakad visszakaplak,
Másnak oda nem adhatlak!