Sötét volt, csupán egy apró, illatos gyertya fénye szűrődött ki a mécses apró nyílásán. A lány egyedül volt… Nem csak testben, lélekben is. Elváltak a szülei. Azt hitte ilyen vele sosem történhet meg. Haza nem jött még egyikőjük sem a kínos tárgyalás után. A lány volt a tét… Mint egy eszköz… mint az autó vagy a ház, az eddigi közös otthonuk. Már nem otthon… csak egy ház… Nem tudta, hol vannak. Talán az apa az új szeretőjénél, talán egy lezüllött kocsmában, nem is érdekelt senkit. Az anyát sem tudta elérni, a telefonja ki volt kapcsolva. Egyetlen dolgot szeretett volna, ha Ő átöleli. Ő, aki a világot jelentette neki. A szülei veszekedése, állandó ordítozása elől, csak hozzá tudott menekülni. Nem csak élete szerelme volt, hanem a legjobb barátja, sőt az őrangyala is volt. Mikor átölelte a lányt, ő egyszerűen megnyugodott, biztonságban érezte magát. A csókjai szinte fájtak, annyira égették. Édes fájdalom volt. A legédesebb a világon. De ennek már vége…
Erőtlenül feküdt az ágyon, ölelte a Tőle kapott állatkát és sírt. Fájt minden gondolata. Hiányzott neki a régi élete, amikor még harmonikus családi légkör volt otthon és az, amikor még a karjaiban tarthatta Ő, akiért mindenét odaadná, ha nem ő adta volna oda az életét azon a szörnyű májusi éjszakán. Igazságtalan halál... A vétkes sofőr egy karcolással megúszta…
A lány is meg akart halni. Egyre jobban fájt minden pillanata az emlékezésnek. Mégis emlékezni akart. Az asztalhoz lépett, levett egy doboz nyugtatót. Két- három szemet a markába vett, majd mohón egyszerre lenyelte. Visszafeküdt könnyáztatta párnájára, és behunyta a szemét. Látta Őt. Ott feküdt mellette és mosolygott. Hatalmas barna szemei csillogtak a gyertya fényében. A lány könnyes szemében ott volt az egyetlen vágya egy szerelmes szívnek: Ne hagyj el újra! Kérlek! Ő pedig gyengéden átölelte a lányt, és soha többé nem eresztette el…
Az ajtóban már ott állt az anya és az apa. Könny csorgott le bűntudattól megfeszült arcukon. Lányuk már egy szebb és jobb világot álmodott, amelyben boldog lehet végre azzal, akit szeret. Arcán még csillogott a fájdalom legszebb jele, de szája mosolyra húzódott. Kívánsága végre teljesült: Lelke hazatért, Hozzá, ahhoz a fiúhoz, aki nem csak élete szerelme volt, hanem a barátja, sőt, az őrangyala is…
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
De amikor megfordulok egész közel érzem a száját a számhoz, és érzem a forró leheletét, ami átjárja minden porcikámat. Mélyen a szemébe nézek. Ő viszonozza a tekintetem. Érzem, már teljesen hozzám bújt, és az ölelése egyre szorosabb. Szinte már fáj ez az ölelés, mikor hirtelen megcsókol, és eltűnik minden fájdalom, és minden ami csak körülöttünk létezik...
A rózsaszín felleg viszont elkerülhetetlen, és manapság egyre több embert talál meg. Ez a rózsaszín felleg persze csak egy tünete a kóros szomorúságnak, vagy inkább kezdete. De ha ennek érzéseit sikerül leküzdeni, a kóros szomorúság már elkerülhető.
Legyőzni azonban nehéz, de vannak rá módszer...
Legyőzni azonban nehéz, de vannak rá módszer...
Hozzászólások
Köszike a kritikákat!!! (K)