A "" kifejezés eredménye:

A férfi, aki a székben ül alacsony, kopaszodó, fején hámlik a bőr, vékony ing lóg ráncos testén. A farmer, melyet még fiatal korában vásárolt, még mindig hordja. Szeme vörösen lüktet, már jó pár napja nem alszik, csupán egy köteg papír fölé hajolva ír, és ír keservesen. Tollából már jó néhányszor kifogyott volna a tinta, de valahogy mindig volt benne, akármennyit írt. Afféle csodapenna volt, ha úgy tetszik...

Zsarolnak, szivatnak, ütnek
De én tűröm
tűröm, mert muszáj, tűröm.
Viccelődnek, nevetnek rajtam,
de én tűröm, mert megszoktam a bántást...

Ha valakid elmegy, az fáj,
Ez olyan fájdalom mely vigaszt sosem talál.
Mert a szívedben bárhol is volt,
Ha rád mosolygott, az akkor csak neked szólt! ...

Könnyes gyász borul az égre
Pergő cseppjei mossák szemünket
Megadón állunk nyugtatni lelkünket...

Kicsi porszem a felnőtté válás küszöbén állt. Készült, hogy belevegyüljön a sivatag homokszőnyegébe, a többi porszem közé. De ő mindig más volt, mint a többiek. Lázadozott, ki-kivált társai közül. Kicsi porszem beleszállt az emberek szemébe és bosszantotta őket. Pedig nem akart ő rosszat! Csak szeretetre vágyott és törődésre...

A lány előtte állott, s Ő illendően bemutatkozott. Majd ismét barátaihoz fordult, de szíve már ekkor megkondult. És a csevegés közben észre sem vette, de megint a lányt nézte. Ő még nem sejtett semmit, hallgatásba burkolózott megint. A fiú akkor eldöntötte, levelet ír a lánynak, szívét a melegség elöntötte, s búsan köszönt a violának...

Nem volt szép, amit tettem,
A fürdőszobába kisiettem,
A tükörbe néztem,
És hangosan ezen tűnődtem:
Minek az értelem,
Ha csak gondolkodsz szüntelen? ...

Mélyen zúgnak a lombok,
A szél egy titkot súg…
Rémisztően néz le rád a sötét égbolt,
Az erdő valamit rejt…