Tűrni

Zsarolnak, szivatnak, ütnek
De én tűröm
tűröm, mert muszáj, tűröm.
Viccelődnek, nevetnek rajtam,
de én tűröm, mert megszoktam a bántást.

Elmennek.
Nincs más, csak a fájdalom.
Nézem vigyorgó, kárörvendő tekintetét,
Kezét nyújtja felém,
és én elfogadom, elfogadom a kezét.

Kézen fogva járunk-kelünk,
évek suhannak felettünk.
Évek múltán a fájdalmat a magány váltja fel,
és most ő dirigál, ő válaszol nekem.

De még semmi sincs veszve,
idő múltán a magány eltűnt,
Helyébe a remény lépett,
Remény az újrakezdéshez.

Aki tudja mit jelent tűrni,
az megtanul tisztelni.
Tisztelni azokat, akik bántottak,
Akik nyomorba taszítottak,
Akik félelmet és magány szítottak,
Akik nem tudják, mit jelent: Tűrni.