Elment, s itt hagyott...!

Ha valakid elmegy, az fáj,
Ez olyan fájdalom mely vigaszt sosem talál.
Mert a szívedben bárhol is volt,
Ha rád mosolygott, az akkor csak neked szólt!

Próbált szeretni a maga módján,
S azt várta, hogy egy kedves szót mondjál.
Egy olyat, mely olyan dolgot takar,
Amely lebont minden falat.

Egy szót, melyet nem nehéz kimondani,
Egy érzés melyről nem lehet lemondani.
Azt kívánta, hogy szeressék,
Hogy szeressék, s szívükből ki ne töröljék.

De most elment…
Egy lapra mindent feltett.
Úgy döntött, hogy itt a vége,
S mit az élet adott, ő nem kérte.

/Ezt a verset közel egy éve írtam, mégpedig amikor egyik osztálytársam öngyilkos lett! Most lesz egy éve/