Történetek - 86.oldal

Te tudod, tudod jól elmondtam sokszor, voltak akik, amilyenek, fizikai érintések, egy a lelki az pedig Te. Örökre. Mikor kimondod SOHA és ami ezt követi természetes, ember érzésével játszol, aki még így soha senki iránt nem érzett. Teszek olyanokat, bár ne tettem volna, malmodra hajtják a vizet, ettől csak még inkább mondhatod dölyfösen, mennyire igazad volt, lesz, van. Telik az idő, ha bele nem is, de lenyugszom. És mi történik? ...

Egy novemberi napon kezdődött… boldog voltam, hogy újra látlak, és hogy talán együtt, újra tudjuk kezdeni az életet… Egy csodálatos napot töltöttem veled, aminek végén, gyengéd csókkal búcsúztál. Este egy sms: „szeretlek”. Igen, ő az, aki kell nekem, mondtam magamban, és már írtam is vissza, remélve, hogy hamarosan újra találkozunk...

A szőke megdermedt, mintha hirtelen megfagyott volna nem mozdult. Végül a vámpír megparancsolta neki, hogy tegye szabaddá a nyakát. Mikor ez megtörtént odament a nőhöz és hátulról átölelte. Először csak félretolta a haját és puszilgatni kezdte a nyakát, majd a nyelvével végig nyalta a szőke ütőerét és szívogatni kezdte a bőrét...

A két nő ismétlődően feltörő nyögései, lázas követelő mozdulatai a bent ülő vegyész kollegát is felcsigázták. Sietve lerángatta magáról a nadrágot, és kéjenc (Phil számára nevetséges) pózban az asztalra vetette magát, rákiáltva a két nőre. Azok hozzáléptek és mindketten egy-egy tértől elindulva csókolgatni kezdték az asztalonfekvőt, akinek arca immár egyetlen, állatszerűen széles vigyorrá torzult...

Legyen egy bankszámlád, ahol minden reggel 86400 forint kerül a számládra.
Ez nem marad meg a holnapi napra. Minden este lenullázódik, akármennyit is használtál fel a nap folyamán.
Hát akkor mit lehet tenni?
Természetessen használd fel mindet!
Mindannyiunknak van egy ilyen bankja. Ez az idő...

Ahányszor csak megláttam, éreztem, ahogy a testem elönti a forróság. Tudtam, hogy tudja rólam, hisz mindig is ügyetlenül titkoltam, ha valaki tetszett nekem. Mégis, Ő más volt. Valami mást éreztem iránta. Nem egyszerűen annyit, hogy tetszik. A közelében úgy éreztem, hogy megveszek. Szinte forrt a vérem és szó szerint szét tudtam volna tépni...

Hirtelen ébredt fel egy éles zajra. Belenyilalt a fájdalom a fejébe-tegnap éjszaka eléggé felöntött a garatra. A pia fog megölni – gondolta – és fejét fogva tápászkodott fel a földről. Hirtelen újabb zajokat hallott, ezúttal hangosabban és kiáltásokkal vegyítve.
Kilépett a sátrából és meglátta a zaj forrását: összecsapó kardok, emberek–a tábort megtámadták. A tegnapi ital miatt még most is nehezére esett a gondolkodás. Lassan végignézett társain: bátran, félelem nélkül küzdöttek......

Elindultunk a temetőbe, és amikor először leültünk, kérdeztem tőle, legyek-e rossz. Azt válaszolta, hogy legyek. Lehúztam a sliccét, és boxeren keresztül megsimogattam a kukiját. Eléggé furcsán nézett rám, úgyhogy kihúztam a kezem, és visszahúztam a cipzárt...

Először levettem róla a nadrágot, hisz ő még nem vette le. Lehet, hogy a mondás szerint a kis ember jár nagy bottal, de ez is egy impozáns példány volt. Ahogy visszamásztam hozzá, tudatosan végigsimítottam a mellemmel és a testem többi részével is a farkát. Láttam, ahogy élvezi az érintést, ösztönző volt. Megcsókoltam, és közben hozzádörzsöltem a nedves puncimat a farkához...

A férfi óvatosan először csak ez, majd két ujjával kényeztette a lányt, majd pár perc múlva, Nicol lézése hirtelen felgyorsult, teste megfeszült, és a gyönyör csúcsáig repült. Mindketten tudták, hogy ez a gyorsaság részben azért volt, mert Nicol még soha nem volt férfival, részben mindkettejük - érthető – idegessége, nehogy elrontsanak valamit...