Történetek - 84.oldal

- Gyönyörű vagy, és csupán attól, hogy hozzád érhetek, elvesztem a fejem. Szeretném, ha Téged érezhetnélek mindenütt magamon. Összetartozunk, és azt kívánom, hogy, ha csak pár percig is, de egyek legyünk.
- Szeretném én is! – válaszolta a lány, felkapaszkodott a fiú vállaira, és hosszú csókba kezdtek, amely az elején finom volt és óvatos, a végén pedig szenvedélyes és az izgalomtól átfűtött...

Tested ívbe feszül, apró nyögések törnek fel belőled, s nekem semmi nem fontos, csak az, hogy boldoggá tehesselek. Belemarkolsz vállaimba, s magadra húzol. Egymás szemébe nézünk, amikor belédhatolok. Lassan, óvatosan, finoman...

Talán ha akkor és ott másképp vagy mást tett volna, akkor most a kép még mindig teljes lenne. Vele. De ami megtörtént, az megtörtént. El kell fogadni, és bele kell törődni. Ez a legjobb, amit tehet. Ha valamit túl akarsz élni, akkor először szembe kell nézned a valósággal. Soha ne akarj egy másik világban élni, mert különben soha nem hevered ki. Soha...

Persze nem volt senki, aki sokáig húzta volna itt – leszámítva minket. Talán mi voltunk az egyetlenek, akik a kezdetektől itt éltek. Ennyi idő alatt sikerült megtanulnom egy dolgot erről a tanyáról és az itt élőkről. A lakosság három részre osztható. A gazdagok, akik P. City klubjaiban drogkereskedelemből élnek luxuskörülmények között, ők irányítják a várost a maguk korrupt, erkölcstelen módján...

Emily hallotta, hogy első alkalommal fájdalmas lehet, de az égető fájdalom mellett a szinte kibírhatatlan vágyakozás sürgető érzése is megjelent. A férfi lassan mozgott és visszavonult, amíg Emily könyörgött neki, hogy jöjjön vissza, aztán olyan mélyen kitöltötte, hogy a lány azt kívánta, bár sose lenne vége...

Forró csókban összeforrva borultunk az ágyra, kezeink egymást kezdték felfedezni. Először ő kezdett el engem vetkőztetni, csak az alsónadrágomat hagyta rajtam. Utána rajtam volt a sor, lassan érzéki csókokkal borítva testét kezdtem el levetkőztetni...

Itt most nincs helye habozásnak, szűzies tartózkodásnak. Nem lesz félénk, vagy szégyenlős. Soha nem vágyott arra, hogy más férfi így érintse meg. Nem kívánta más férfi csókját, ölelését. Braden az egyetlen férfi, aki lángra lobbantotta szenvedélyét, a pokolba hát a félelemmel!...

- Valami zajt hallottunk. Tudja, hogy ez egy bérelt ház, és még tartozás is van rajta? Mit zajonganak itt? - kérdezte az idősebbik, a fiatalabb hátrébb állt, csöndben.
- Nézze, nem akartunk kellemetlenséget okozni önöknek, már végeztünk is. - közölte fáradtan az ügynök.
- Bemehetnénk? - erősködött az öreg.
- Tudja, az igazság az, hogy... - kezdett magyarázkodni Murdel, de be se tudta fejezni, már be is sétáltak...

- A Földön kívül van élet? Figyeltem elmondásodat a dimenziókkal kapcsolatban, de ebből az következik, hogy végtelen sok tér van, és így akár mindegyikben lehetne élet! És különben is azt mondtad, hogy az utolsó életrendszer vagyunk, ezek szerint előttünk is kellett lennie élőknek. Miért nem fedeztük még fel őket? – tettem fel a bennem motoszkáló kérdéseket...

Pár perc elteltével mégis csengettek. Én kiléptem az ajtón és a kapuhoz indultam. A tujáink miatt innen még nem láttam, ki áll ott. Mikor azonban odaértem, kellemes meglepetés fogadott: Jessi volt az. Ha le kellene őt írnom, istenem, ez nehéz így szavakban: hosszú, gyönyörű szőke haj, karcsú, magas, az arca senkiéhez sem fogható, keblei méretével csak a haja hossza vetekedhetett, darázsderék, gyönyörű lábak, hibátlan világos, sima bőr...