Történetek - 64.oldal

- Tudjuk, hogy nem kutya vagy. Változz vissza Sirius black, hogy szemtől szembe láthassunk! – parancsolt egyikük ellentmondást nem tűrően.

Tudják?! De honnan a fenéből?! – tettem fel magamban a kérdést.

Haboztam. Erre a kentaurok válasza sem maradt el. Büszkén felszegett fejjel előrébb léptek még szűkebbre zárva ezzel a kört...

A szellemvilág létsíkját észlelő emberek, úgy látták jónak, ha az egyszerűbb emberi lelkek védelmére létrehoznak egy testvériséget. Az általános tagok az őrzők. Közéjük bárki bekerülhet. Tudatuk összetettebb, lelkük nehezebben elcsábítható. Felettük állnak a reményhozók. Az ő feladatuk az őrzők képzése, megtalálása, segítése és az egyszerű halandók felszabadítása, egy gonosz lélek uralma alól...

- Szóval?-- olyan jól csókol. Közben akaratlanul is elmosolyodtam.
- Min mosolyogsz?—kérdezte meglepődve.
- Semmi, várom a folytatást .- hazudtam.
- Szóval! Neki annyi köze van hozzá, hogy Buffy vele csalta meg Angelt, mert állítólag látott téged és Angelt csókolózni. Hát nem tudom. Na most boldog vagy? Most már mindent tudsz, el lehet menni. - mondta és az ajtó felé mutatott...

Eragonnak miközben férfivá ért, szerelem költözött a szívébe. A nő, ki elrabolta szívét Arya volt. Mikor Eragon először látta meg, már akkor beleszeretett, de valahogy nem akarta elismerni magának, hisz egy „halandó” és egy tünde kapcsolatot nem engedélyeztek...

- Eljössz velem a táborba - szögezte le a férfi, miután a lány kezdett csendesedni.
- Nem. Nem mehetek - tiltakozott a lány. A szemében föllángolt valami, ami eddig nem volt ott. - Ha engem elvisz innen, akkor megnyugszik a lelkiismerete? Na és mi lesz a többiekkel? Mi lesz a többi táborban lakóval? Mi van azokkal, akiket meggyilkoltak? Eddig ez nem az én háborúm volt, nem értettem miért kell harcolni, de most már ez az én harcom...

- Sophie, ha nem tévedek – mosolyodott el.
- Honnan tudja a nevemet? - kérdeztem kíváncsian.
- Megkérdeztem a takarítótól – mosolygott a pasas továbbra is, megrázva a fejét, amitől a haja még jobban a vállára omlott.
- Ilyenkor nem dolgoznak takarítók az épületben – húztam el halványan én is a számat. - Nem akarja megmondani, honnan szerezte az értesüléseit velem kapcsolatban? ...

Mikor úgy éreztem, akkor magamra szorítottam a csípőjét, hogy ne tudjon rajtam mozogni, így várva meg, hogy elmúljon az inger. Nagyon vágytam már az igazi orgazmust (a prostiknál ez csak olyankor volt meg, ha szájjal elégítettek ki), de ugyanakkor nem akartam abbahagyni a szeretkezést, egyszerűen nem tudtam betelni a csókjaival, az ölelésével, azzal, ahogy hozzám ért, ahogy simogatott...

Bob hasonlított bajtársára azzal az egyetlen fokozati különbséggel, hogy még jobban imádta a pénzt, s bármilyen gaztettet kellett is, hogy elkövessen érte, bátran vállalta a feladatot. Amúgy is vegyült valamilyen érdekes szadizmus jellemébe, mely akkor mutatkozott meg, ha rendkívüli jókedve volt. S ez legtöbbször a rablásokkor tört ki belőle...

Így Róma két legveszélyesebb ellenségének két tagja külön utakon kezdett járni. Mindketten tudták, hogy azért nem maradhatnak együtt, mert veszélyesek Rómára nézve. Ismerték magukat, gyorsan tudnának lázadást szítani a rabszolgák között, akik sokan voltak a császári udvarban. Merving, mint lovász, Germanus pedig mint cellatakarító kezdett dolgozni. Egyhangú és utálatos volt a munka, amit végeztek, de nem volt választásuk. Ám tudták, hogy ha jól dolgoznak, feljebb tudnak kapaszkodni a „munka-ranglétrán”,...

- Rendben, csak olyan nehéz, azt hiszem, akkor vettelek észre először… akkor tudtam meg, hogy milyen csodálatos vagy és hogy még szűz. De ez most mindegy. Ne nézz rám így nem én voltam az első az életedben, bármennyire is szeretnéd. - mondta.
- Hanem kicsoda? Figyelj Spike nekem az az este teljesen kiesett, azt tudom, hogy már reggel Xander mellett ébredtem és én abba a hitben voltam eddig a mai napig, hogy vele voltam aznap este. Szóval? ...