Történetek - 49.oldal

Az amazon gyorsan mozgott. Tökéletesen forgatta halálos pengéjét. A félelf pedig elbűvölve kezdte szemlélni harcos mozdulatait, valamint formás idomait. A hosszú combját, amit alig takart ruha. A domborodó mellvértjét, amely jól kiemelte Cattiera nőies alakját. A sejtelmesen áttetsző, rövid ujjú, világoszöld ingét; mely tökéletesen összhangban volt, hosszú, mahagóni-szín hajával. Az asszony világos bőrét, melyet ellensége sötét vére mocskolta be...

Maradnak nekem a hölgyek. Az aktív negyvenes tartja a legjobban magát. Szószerint. Próbálja a fenekét csak időnként kontaktáltatni a ló nevű lény hátával. Hogy micsoda comb-fenék izomláza lesz neki? Ezen elmerengek.
A lányok sokkal érzékenyebb hangszerek. Hamar rájönnek, velem beszélgetni súlyosbító körülmény. Egymásnak nyávognak tovább, lelki karókon fut fel az agybabjuk, és újfent virágzik az együtt sírás talaján...

A lány testébe forró lándzsaként hatolt ez az izomköteg. A nő ekkora kéjt még nem érzett. Teste megfeszült, szíve hatalmasat dobbant, azt hitte, ez az érzés elpusztítja, magába morzsolja. Feje is hátrafeszült. Egy óriási nyögés hagyta el forró leheletétől izzó torkát. Dezső minderre csak felbátorodott...

Sokszor gondolt már a válásra, de mindig visszatartotta Rebeka ragaszkodása az apjához. Legalábbis ezt a magyarázatot adta önmagának, s annak a két barátnőjének, akik sajnos már ismerték férjének rosszabbik formáját, mert véletlen belefutottak. Sokszor veszekedtek már. A kiabálás sem volt ismeretlen vendég náluk, de ilyen még nem volt. Soha nem érzett még ilyen mérhetetlen dühöt magában és most úgy érezte ez az, amit nem is akar megtapasztalni az életben többé...

Vessük csak össze mink van….adva van a hirtelen és szélsőségesen ingadozó érzelmi hőmérséklettel megáldott macskanő, aki purcogva dorombol, ha akar valamit, de az összes karma kint, ha valami nem az ő elképzelései szerint történik. Adott kb. 60 kiló nőhús, legalább 15 izomcsomóval a hátában. És most engem vár. De közben már lehet, hogy szétkapta a komplett ágyneműgarnitúrát a fene nagy vágyában...

A kutyám halála után nem akartam új kutyát. Minden egyes nap csak sírtam, és amikor a kertbe voltunk, virágokat vittem a sírjára. Egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy itt hagyott egyedül! Egy világ tört össze bennem. Mindig is egyke voltam, és ő vele jól elvoltam. Még ma is, amikor senki sem látja, sírok, és nem bírom felfogni, hogy már nincs köztünk...

Sushi Gizi, ki szintén elkapta a kórt, türelmetlennek bizonyult, és remek francia vonójával (mit két hete szőröztetett), tökéletes harakirit követett el, ahogy azt apukája tanította neki.
Másnap a tett helyszínén találtak egy véres lószőrt, melynek látványától többen sírva fakadtak. Pálcás Patriknak is kissé viszketni kezdett a hónalja, de elhessegette a gondolatot, hogy tán ő is elkapta a zenész fenét, és azt remélte, csak az olcsó dezodortól van az egész.
„ Egy életem egy...

Azután ebédeltünk az Alabástromban. Nem is olyan nagy durranás az a hely, mint amilyen drága. Sosem a lakásomban szexelünk, mindig szállodába visz. Hogy miért jó ez neki? Ráadásul engem is elhalmoz. Most is kaptam egy mesés pulóvert és egy elegáns szövetnadrágot. Mindig akkor adja oda az ajándékot, mikor belépünk a szobába, és magunkra hagynak. Talán kínos lenne neki utána, nem tudom. Remek szerető...

A srác gyorsan elmondott egy imát hogy nehogy a lift beragadjon vagy ilyesmi, végül is ez a felvonó már több mint 50 éves! Az ima hatott, Lauri épségben felért. Gyorsan kipördült, és odafutott egy ajtóhoz. A kilincset lenyomta, zárva volt. Felhajtotta a lábtörlőt, a kulcs már nem volt alatta.
- Akkor már ott vannak bent. – gondolta és hármat kopogott, mikor az ajtó nem nyílt ki úrrá lett rajta a félelem, hogy esetleg még sincs itt még senki, és valaki felfedezhette a titkos próbatermüket......

Gyakran eszembe jut az a nap, mikor ide kiülök. Főleg ilyenkor tavasszal. Mert akkor is tavasz volt. Március, mint most. Hűvös van, a szél is fúj, a kő is hideg, de nem bánom. Eszembe sem jut, hogy székre is ülhetnék. Szeretem a föld közelségét. Nézem a sarjadó füvet, az erdőket a távolban, és szívom magamba a tavasz illatát...