Történetek - 38.oldal

Daniel kisétált a kriptából, hogy szemügyre vegye az éjszaka árnyait. A csillagok ezernyi apró lámpásként pislákoltak a Hold mellet. Tiszta, friss volt a levegő, Danielnek élvezet volt teleszívni vele a tüdejét. Az járt a fejében, hogy ha még dobogna a szíve, akkor most biztos hevesebben verne. Még mindig érezte a szomjat, amelyet a vér ízének hiánya okozott, de elhatározta, hogy nem törődik vele, felül kerekedik rajta, hisz most fontosabb dolga van...

Orr szex. Még sosem csinálták, de azt mondják frenetikus.
Délután meztelen fotók készítésével telt el: hogy tudja Arabella lábujjaival kinyitni a sörös dobozt, miközben a hüvelyéből kiálló távirányítóval csatornát vált, és Géza hogy tudja szöges bőrtangával a fején az álló farkával bekapcsolni a porszívót.
Rendesen felizgultak és alig várták már az estét. Közösen zuhanyoztak le, alaposan előkésztették a terepet. Géza lecsavarta a zuhanyfejet, majd a sugarat nem túl erősre állította...

Belépett a mosdó előterébe, de se Finn, se Nyúl nem volt ott. Először a férfi WC-ket akarta ellenőrizni, de furcsa hangokra lett figyelmes, amik a női mosdóból szűrődtek ki. Lábujjhegyen odaosont, és halkan, visszafojtott lélegzettel egy kicsit belökte az ajtót. Nem látszódott semmi, így beljebb dugta a fejét a nyíláson, és döbbenten ugrott hátra.
A hangok attól a pártól származtak, akik a mosdókagylókat magába foglaló pulton voltak egymásba gabalyodva. Freddie döbbenten, tátott...

Átváltoztatástan után Lily számmisztika órára tartott. Már a második emeleti folyosón járt, amikor zihálást hallott a háta mögül, és egy fekete hajú lány fékezett le mellette.
Megvárta, amíg a jövevény kilihegi magát, és csak azután tette fel a kérdést:
- Szeretnél valamit?
- Te… teh vagy Lily Evans? – válaszolt a kérdésre kérdéssel.
- Igen.
- Akkor jó. Téged kerestelek.
- És mégis miért?
- Hát… arra szeretnélek megkérni, hogy korrepetálj engem,...

- Mit csináltam már megint? - robbant közéjük ekkor a fiatal lány. A nagy vitában nem hallották meg mankóinak kopogását. - Bocsi mindenkitől, de úgy aludtam mintha egy kiadósat vacsoráztam volna tegnap.. Pedig egy falatot sem ettem.. Vicces igaz? Mi van, miért nem nevet senki? - kérdezte idegesen.
- Valaki eltette láb alól a doktort - közölte hidegen az idősebb fiú. - És négyünk közül tegnap te voltál a legéhesebb.
- De… ez.... Mondd meg nekik nővérem! Mondd meg, hogy ki sem...

A sohasem átélt dolgokat ösztönösen megérzem, és úgy csinálom őket, mintha már régóta gyakorlott művelője lennék a dolgoknak. Az egyik pillanatban még csak az üveg száját cuppantgattuk, aztán egymáséra tapadtunk. Az egy pillanatban még csak a hasas vodkásüveget fogtam, most meg a hajadon simítok végig, szép világosbarna hajad van, akár a teraszotok karzata a nyaralótoknál, tudom jól, mert épp elégszer jártam ott Veled, még ismeretlenként...

– Volt alkalmunk kiismerni egymást, a rengeteg közös büntetőmunka alatt. Dumbledore persze örül ennek. Ő azt szeretné, ha a Griffendél és a Mardekár ház békét kötnének – felsóhajtottam és lemondóan megcsóváltam a fejemet. – Erre nem sok esélyt látok, míg a Mardekár továbbra is olyan gyűlölettel viseltetik a hozzám hasonló félvérekhez, de legfőképpen a mugli származású diákokhoz. Persze nem is nagyon hiányzik a társaságuk – arcomra kiült egy gonosz mosoly. – Lehetőleg próbálj a Griffendélbe...

A tanárok szent kötelességük szerint elkezdték felkészíteni a diákokat az RBF-ekre, és annyit kellett tanulniuk, hogy még neki sem volt szabadideje. Bájitalreceptek, házi dolgozatok, varázslatok magolása és gyakorlása, növénygondozás… mindenkinek csak ebből állt a napja. A januárban lejátszott első meccs, amit a Hollóhát és a Griffendél játszott, az utóbbi győzelmével ért véget, ezt követően pedig egész napos buli volt a klubhelyiségben...

- De doktor úr... Maga nemrég költözött a városba... És olyan furcsa, hogy ilyen fehérek...
- Ne beszéljen már ostobaságokat, könyörgöm! A testük tele van zúzódásokkal, némelyikük pedig töréseket is szenvedett. A finn levegő pedig nem túl napfénygazdag... Miért ne lehetnének fehér bőrűek?
- De... én kisgyererekkorom óta itt élek és a nagymamám szerint a hegyen lévő romos kastélyban vámpírok laknak évszázadok óta...
- Jaj kérem, fejezze be ezeket a dajkameséket! Beszélnek...

- A Kitaszítottak hegye… - visszhangozta némán Helena. - Sokat hallottam róla, de mindig azt hittem csak gyermekmese az egész.
- Sajnos nem... Ha beválnak a számításaim, holnap hajnalra itthon lesznek. De nyomatékosan megtiltom, hogy utánam gyertek, mert könnyen csődbe mehet az egész terv miattatok! - jártatta végig a főméltóság mindkét vámpíron szúrós tekintetét. - Most pedig megyek. A Vámpírok anyja legyen veletek! - azzal olyan hirtelen eltűnt, mint ahogy megjelent...